Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1895
‘202 czélja; honnan Rozsnyóra jött a humanisticum gymnasiumi felsőbb osztályainak befejezésére, hol az akkoriban kitűnő hirbenálló Farkas Andrásnak volt tanítványa. Nem kevésbbé kitűnő tanárok vezetése mellett tanulta a következő években a philosophiát és jogot, ezek voltak: Yandrák András, Schulek Frigyes, Munyay Antal és Csupka András. Végtére a theologiai tudományok elsajátítását Pozsonyban Boleman István és Schimko Vilmos tanárok alatt eszközölte s ugyanott letette a hitjelölti vizsgálatot is. Itt azonban nem állapodott meg tudományos ismereteinek gyarapításában, hanem az akkori idők szokása szerint a németországi hallei egyetemre ment, hol betetőzte tudományos képzettségének és ismereteinek azon épületét, melynek alapját magyarországi intézetekben vetette meg. Klassikus műveltsége arra sarkalta őt, hogy most már ne a papi, hanem a tanári pályát válassza működése teréül, hol sokkal inkább értékesíthette s érvényt szerezhetett szerzett ismereteinek. Szívesen engedett tehát azon meghívásnak, mely őt az 1844. év szeptember havában az osgyáni gymnasiumba szólította segédtanárnak. Itt annyira neki feküdt hivatása pontos, lelkiismeretes betöltésének, hogy a folytonos szellemi munka és a zárt szobai levegőben való foglalkozás minden testi erejét annyira igénybe vették, hogy ágyba került s az orvos felgyógyulása után eltiltotta őt az olyan erőltetett, testi egészségét koczkáztató szellemi munka végzésétől. 0 azonban levegő változtatást is óhajtott, úgy hogy két év leforgása után az 1846. évben a sajó-gömöri gymnasiumba ment rendes tanárnak. Ezen időben Rozsnyón mozgalom indult meg, a tanintézetnek főgymnasiummá való — emelése érdekében. Néhay Roszty Imre, Szon- tagh Imre s más lelkes pártfogók hatalmas közbenjárása folytán, az akkori idő követelményeinek megfelelő alaptőke megszereztetvén, az intézet alakításának megvalósítása czéljából, a pártfogóság 1852. julius hó 13. napján egybehivatott. Ezen pártfogósági gyűlésen megjelent nagyszámú tagok az intézet mind belső, mind külsőügyeit elintézték, egyben megválasztották a nyolcz osztályúvá lett tanintézet tanárait, kijelölték teendőiket s megállapították fizetésüket. Ezen pártfogósági gyűlésen választották meg a főgymnasiumi IV. osztályának főnökéül a sajó-gömöri gymnasium kebelében működő Ráffay Jánost, megbízták őt a III., IV. és V. osztályban, a latin nyelv tanításával és az első négy osztály növendékeitől begyült tanítási dijak kezelésével. Hogy mennyit kellett küzdenie a szűk anyagi helyzetben a megélhetésért, sokszor elpanaszolta nekem, de jobb jövő reményében küzdött és bízva bízott! Három évi garcon élet után 1855-ben nőül vette Okály Zsófiát s ez után családjának és az iskolának élt. Közben a tápintézetnek ephorusi állásával is megtisztelték, és ő nejével együtt mondhatni itt is a leglelkiismeretesebben végezte a rábízott kötelességet. Gondoskodott tanítványainak szellemi és testi táplálásáról.
