Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1895
198 Julius hó 15. napján helyeztük az örök nyugalom helyére azt a férfiút, ki a rozsnyói evang. főgymnasiumnak 60 éven át érdemekben megőszült tanára, 10 éven át igazgatója, egyházának lelkes tagja és hazájának és a hazafi eszméknek tántorithatlan védője és apostola volt. 58 éven át fáradhatatlan, mindig tevékeny lelki erővel munkálkodott ő a nevelés és a tanitás terén, melyen sokszor a létért küzdve, a legtöbbször anyagi gondok által terhelve, hogy mégis eredményt s méltán mondhatjuk, fényes eredményt tudott felmutatni: csaknem páratlanul áll a gymnasiumok történetében. 60 évig czáfolta ő azt a latin közmondást: quem dii odere stb. Hivatásszerüleg lépett ő azon fárasztó pályára, melyen oly hiven, oly kitartással haladt két évvel ezelőtt történt szabadságoltatásáig, sőt azontúl is, ha kellett, a tanításban szívesen helyettesítette egy vagy más beteg kollegáját s tanítványai örömmel látták őt ismét azon kathedrán, melyet csak kevéssel ezelőtt hagyott el. 58 hosszú éven át futotta azt a göröngyös pályát, melyen annyi hervadhatatlan érdemet szerzett s annyi kitüntetés érte s ezek között a legmagasabb, a királyi kegy nyilatkozata sem maradt el 50 éves tanári működésének örömünnepe alkalmával. A valódi érdemnek azonban önmagában van jutalma. Kitüntetés, dicsőség után soha sem vágyott az ő puritán lelke. S ha most mégis ecsetelni óhajtom nehány szóval, nehány homályos vonással az ő érdemeit, tőle, a megdicsőült szellemtől kell bocsánatot kérnem, hogy ott a meg- dicsőültek honában, vegye szívesen ezen hálaáldozatomat, ne nehezteljen meg érette. Példás kitartással, lelkiismeretes odaadással, rendkívüli kötelességérzettel ápolta, gondozta, nevelte ő tanítványai fogékony kebelében mindazt, a mi őket a jóra, szépre, nemesre vezérelte. Sohasem mulasztotta l l) Polónyi Károly fó'gyinn. tanárnak a „Rozsnyói Hiradó“-ban megjelent ezikke. A főgymnasiüni gyásza. Alig zártuk be az 1894/5-iki tanévet, súlyos csapás érte főgymna- siumunkat; két jeles tanára: az agg Kramarcsik Károly s a férfikorbalépő dr. Mráz Elek egyszerre feküdt ravatalon. Szenteljünk emléküknek nebány sort! XVII. KRAMARCSIK KÁROLY f 1813—1895.!)
