Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1895

11

megtartott egy’házlátogatás. Az esperes Majer András jolsvai lelkésznek szomorú szívvel kellett tudomásul venni azt a jelentést, hogy a 2 tanító a tanításban hanyag, az iskolában ritkán található, de annál szorgalmasabb a korcsmázás- ban s éjjeli tivomyázásban. Komoly, szigorú megintésben részesültek a tanítók, kötelésségökké tétetvén az ifjúság gondos tanítása s életöknek megjobbítása, különben szigorú elbánás fog ellenük alkalmaztatni.1)

A tanítók megintése s az ellenreformatió a tanügy emelkedését eredményezte. 1670-ben rendezettebb viszonyokkal találkozunk; 2 rektor és 2 kántor működik s az ifjúság különböző tandíj mellett 3 osztályban nyer oktatást (elemi osztály, donatisták osztálya, grammatisták és syntaxisták). Ez a mondott év febr. havában állott így. Az év végén azonban a jezsuiták megkeresésére jött horvátok a protestáns lelkészeket és tanítókat a városból kiűzték, az evang. istentisztelet s a prot. iskola megszűnt létezni. A virágzásnak indúlt tanintézet tanítói: Sárossy Mihály és Bombyk Mihály számos tanulóval s alumneumi érezedényekkel S.-Gömörre költöztek, hol földesúri hatalom menhelyet és védelmet biztosított az üldözötteknek, kik az eddig is hires gömöri iskolát, még híresebbé tették. A harmadik tanító 13 rax at o ri s (B ánó czy

’) Domini rectores scholarum Germanicae et Hungaricae Rosnaviensis ad postulatum nostrum se praesentarunt et praemissa salutatione Germanici rectoris, quaesitum est ex dominis pastoribus domesticis, ut ad theologicam conscientiam aperte fateantur, quomodo ducant vitam tum in institutione scholasticae juventutis, tum in peragendis in templo sacris ceremoniis, et num se accomodant juxta articulos almae fraternitatis ? Responderunt non tantum domini pastores, verum etiam domini cives querelam de negligentia rectoris utriusque instituendo, ut qui praefati scholarum moderatores in cauponis frequentes, in schola rari reperiantur. Rationem quaesiti ut tam negligentiae, quam scandalosae vitae reddent, conabantur culpam detorquere in suos patronos, qui pueros suos huc, illucque emittere soleant atque ideo lectiones iis proponere etiamsi plane velint’, non possint. Quiae tamen plus justo compotationibus indulgent, palpabiliter vidimus excusationes rectorum non esse excusationes, sed potius accusationes. Proinde monentur severe, ut ab istis nocturnis divationibus et ebrietatibus recedant, scandalosae vitae valedicant et in informanda pube scholastica diligentiam adhibeant, quod nisi fecerint, in graviorem almae fraternitatis animadversionem incident. (Schröter-féle espe- rességi jegyzőkönyv.)