Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1895
118 beszéddel foglalja el hivatalát s protestáns nagylelkűséggel 2000 frt alapítványt tesz; 1882-ben az érettségi vizsgálatokon van jelen, élénk érdeklődést tanúsítva az intézet ügyei iránt s bölcs tanácsokat osztogatva a tanügy emelésére; 1883-ban a pártfogóság kérelmének engedve — vezette Trefort kultusz- miniszterhez azt a küldöttséget, mely az államsegély engedélyezése tárgyában folyamodványnyal járt a ministeriumban. Ez volt azonban utolsó tette fögymnasiumnál, mert államsegély igénybe vétele ellenkezett erős meggyődésén alapuló prot. elveivel. A pártfogóság s a tantestület nagy sajnálatára a külfeliigyelöi hivatalról lemondott, 2000 frtnyi alapítványáról pedig így rendelkezett, hogy az a kerület kezelése alatt álljon s kamatait a rozsnyói evang. főgymnasium addig élvezze, míg protestáns jellegű tanintézet marad. 1880-ban RombauerErvint, 1881 -ben pedig Dr. P ó s c h Dezsőt választották igazgatósági tagokká; az elsőt hamar veszhette el az intézet, az utóbbiban nemesen érdeklődő buzgó iskolatanácsost birunk ma is. Az 1881 jun. 21-én tartott pártfogósági gyűlésen dr. Madarász Rezső az 1872-ik évi aug. 15-én felvállalt felügyelői állásról leköszönt. Nehezen esett az intézet igazgató- választmányának, még nehezebben a tanári karnak megválni a szeretett felügyelőtől, ki kilencz évnek lefolyása alatt tapintatos eljárásával, szelid humanitástól átlengett indulatával az intézet érdekeit és diszét melegen felkaroló buzgóságával és nemes áldozatkészségével felügyelőségét felejthetetlenné tette. A megürült állomás elfogadására közbizalommal Szon- tagh József kéretett fel, ki szives volt az ajánlott tisztséget felvállalni. Reményteljesen nézett a főgymnázium azon férfiúnak további működése elé, ki iskolánk 17 éven át volt buzgó felügyelőjének, egyházi érdemekben gazdag férfiúnak fia és evangyélmi egyházunk terén érdemekben kitűnő családnak ivadéka s ki ekkoráig is tevékeny részt vett és vesz egyházunk, iskolánk és egyházkerületünk ügyeiben s ki hivatalába lépése alkalmával 200 frt. alapítványt tett. A buzgó felügyelő látva az intézet anyagi helyzetét az 1882-ben tartott pártfogósági gyűlésen inditványozta, hogy az intézet tökéinek gyarapítása szempontjából aláírási ivek bocsáttassanak ki,
