Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1894
15 szolgálnia, mert ebből kell a nyelvtani szabályokat inductiv úton elvonni, még pedig magoknak a tanulóknak. A nyelvtan inductiv módon való megtanulása épen ellenkező úton halad, mint a régibb grammatizáló módszer, mely szerint t. i. valamely grammatikai szabály átvétele és megtanulása megelőzte a rá vonatkozó példamondatok fordítását. Akkor a nyelvtani szabálynak az volt a feladata, hogy új és ismeretlen nyelvtani jelenségeket magyarázzon, míg most már tárgyalt és már felismert nyelvi jelenségeket röviden összefoglal, mint a mathe- matikában az egyes formulák. Az inductiv eljárás azt követeli, hogy a tanuló előbb magokkal a nyelvi jelenségekkel ismerkedjék meg, olvasmányok útján maga tegyen összehasonlítást, vonjon le következtetést; ne nyújtsa a tanár a kész szabályt a grammatikából; arról természetesen gondoskodnia kell, hogy a tanulóknak útbaigazításokat adjon, munkájokban támogassa és azt könnyítse. Az ilyen úton nyert nyelvi ismeret lehetetlen, hogy a tanuló emlékezetében meg ne maradjon. Ezen eljárás azért is fontos, mert a tanulót, a ki észreveszi, hogy maga is juthat eredményre, önmunkásságra serkenti, a miből végűi a tanulás öröme önként következik. A grammatika inductiv tanításának elvét tehát megszorítás nélkül kell elfogadnunk. Még abba is szívesen beleegyezhetünk, a mit az új módszer evvel kapcsolatban felhoz, hogy t. i. a nyelvtani anyag a kikerülhetetlen szükségesre megszorítandó, hogy a kivételek, ritkább fordulatok és kifejezések, stb. mellőzendők. Később azonban, mikor már szélesebb nyelvtani ismeretekre tettek szert a tanulók (p. o. a német nyelvi oktatás harmadik évében), nagyobb súlyt kell fektetni a grammatikára is, hiszen az anyanyelvet is csak az tudja egészen hibátlanul kezelni, a ki a grammatikáját alaposan ismeri. A grammatizáló módszer egyedüli eszköze nyelvismeretek szerzésére a fordítás volt az idegen nyelvből az anyanyelvre és viszont. Ezt a túlzó irány teljesen elvetette. Vietor azt állítja, hogy a fordítás művészet, mely nem az iskolába való, Bierbaum pedig, hogy azt ép oly kevésbbé lehet megtanulni, mint költeményeket írni, hogy tökéletest csak az erre született talentumtól lehet várni. Ez határozott túlzás. (Hány tanuló és hány tantárgyból mutathat ki tökéletes eredményt a gymna-
