Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1893

5

népies tárgy után indulva könnyen azt hihetnénk, hogy Arany e balladájának tárgyát a néptől vette; azonban nagyon csalódnánk, mert a mint Ili ed 1 kimutatta, a „Tengeri hántás“ Aranynak egy ifjúkori novellájára vezetendő vissza.1) E novella az „Élet képek“-nek 1846. évfolyamában „Egy egyszerű beszélyke“ czim alatt jelent meg s tartalma a következő: Költőnk utaztában 1845. szeptember 2-án Gyarmath nevű mezővárosba érkezett, a hol — mivel nem létezek fogadó a városban — a tiszteletes udvarába hajtatott, a ki igen vendégszeretőleg fogadta. Rövid ismerkedés után a lelkész kertje megtekintésére hívta meg költőnket; itt sétaközben elfáradva egy gyeppadra ültek, melylyel szemben történetesen egy sírkő állott. Ez emlékezetébe hozta költőnknek azt a „vörös fejfát,“ melyet a temető „bogáncs övezte árkán kivid“ látott s megkérdezte a lelkészt, hogy nem ismeri e annak a történetét. A lelkész erre elmondta, hogy az elmúlt évben egy Ilonka nevű árva leány szolgált nála, a kit jóságáért mindnyájan megszerettek. Éppen ezért nem nézte jó szemmel, hogy a leány után a csúf harangozó, Gézengúz esenkedik. Ilonka különben mitsem hajtott a Gézengúz esdekléseire, mert már a kasza-kapa kerülő, de csinos Mokány Ferkót szerette. A lelkész egyszer véletlenül meglepi őket, mire Ferkónak erős megdorgálás után azt a tanácsot adja, hogy álljon szolgálatba s ha szerzett valamit, majd nőül veheti a leányt. Ferkó azonban könnyű utón akar meggazdagodni s ezért ellop hat ökröt; elfogják s bebörtönzik. Ilonka erre —■ a szégyent elkerülendő — férjhez megy a csúf Gézengúzhoz, a kit a „nevetségig“ boldoggá tesz. Gézengúz boldogsága azonban nem tart sokáig ; a mint Ilonkának gyermeke születik, feltékenykodni kezd s féltékenysége még inkább növekszik, megtudva azt, hogy felesége még mindig levelezik Ferkóval. Nem tud tovább élni nejével, mire a lelkész kérésére elválasztja őket. Ilonka most nagyanyjához költözik, a hol gyermeke elhal ; erre vissza akar térni leijéhez. Előbb azonban Gézengúz féltékenységét kioltandó, „szert“ kever ételébe, a miért azután abba a gyanúba jő, hogy megmérgezte a férjét. Bevádolják s bebörtönzik; de méltatlanul, mert Gézengúzt a mórtókletlen pálinka-ivás vitte a sírba. Az igazság későn derül ki; Ilonka, mielőtt szabadon bocsátanák, egy hosszú gombostűvel megöli magát. A

') V. ö. Kiedi Frigyes „Arany Jánoskának a balladákról szóló fejezetével,