Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1892
4 Bevezetéskép csak a hangulat fontosságáról akarok szólni és azt hiszem, ha összes gondolkodásunk és cselekvésünk függő voltát a hangulattól elfogadjuk, akkor ennek fontosságát mindenki belátja. Habozás nélkül merem állitani, hogy az éltünkre legnagyobb hatiissal levő dolgokat is hangulatunk uralma alatt viszszük végbe. Egy-egy kellemetlen hangulatunkban véghez vitt tettünk sokszor végzetes lesz reánk s ilyenkor megint nem okozhatunk mást mint hangulatunkat. A rablógyilkos is hangulata befolyása alatt áll, mikor gonosz tettét végrehajtja. Ha valamely jó czélra nagyobb összeget adok a szokottnál és annál, mennyit talán vagyoni helyzetem megenged, szintén hangulatom eredményének tekintem. Mikor a társadalmi élet szemlélése, az ezt alkotó elemek vizsgálatának eredményeként véleményt akarunk alkotni intézményekről és egyénekről, újra hangulatunk hatalma alatt állunk. A pessimismus meg az Optimismus is hangulat, még pedig állandó hangulat. A pessimista állandóan sötét színben látja a világot, az optimista megfordítva. Amannál állandó a lehangoltság, ennél a vidám hangulat. Valószínű, hogy ezen állapot belső okok eredménye. A hangulat uralmának fontosságát tehát gondolkodásunk és cselekvésünk minősége eléggé bizonyítja. Ki ne tapasztalta volna maga magán, hogy kedélymozgalmak után bizonyos lelki állapot maradt meg benne, mely állapot határozott irányt szabott gondolkodásának és cselekvésének. Ha a harag iudulata dalt keblünkben, ennek lecsillapodása után hátra marad valami izgatottabb hangulat, mely képtelenné tesz a nyu- godtabb szemléletre, a higgadtabb gondolkodásra. Ilyenkor a külső dolgok nem hatnak ránk kellemesen aesthetikai szépségükkel, a magasztosabb tettek kisszerűek lesznek előttünk, embertársaink nemes cselekedetei talán önzésből számlázottaknak tűnnek fel. Ily esetben a milyen sötét lelkünk világa, olyan sötét, szini'i lesz minden előttünk. Az öröm érzete után egészen más fajta hangulat támad bennünk. Ezen hangulatunkban gyönyörűséget okoz olyan tárgy vagy esemény is, mely máskor érintetlenül, hidegen hagyja lelkünket. Embertársaink ilyenkor mindnyájan kellemesek, szavaikban nem keresünk és nem találunk ellenünk intézett sértést, cselekedeteikkel rokonszenvezünk. Sok olyan dolgot, tettet nézünk el, melyek máskor ingerültségbe hoznának. Hangulatnak voltak épen azt a kedélyállapotot kell tartanunk, mely a változó külső és belső befolyások folytán keletkezik bennünk.
