Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1891
1? téneti fejtegetés csak akkor léphet föl, mikor a költői hatás már enyészőben van. Akkor, — ha nem haladja meg a tanuló felfogó képességét — mig egyfelől élesíti az elmét, másfelől hozzájárul az Ízlés fejlesztéséhez, mert a tetszés vagy nem tetszés okainak megértése öntudatossá s így biztosabbá teszi az ízlést. Ilyen mérsékelt aesthetikai tudás birtokában a tanuló még jobban fogja élvezni ugyanazt a költeményt, ha más alkalommal visszatér hozzá. Irodalomtörténeti vonatkozások felismerésében sok érdekesség és tanulság rejlik, azonban úgyhiszem felesleges bizonyítani, hogy ez nem a serdülő ifjúságnak való dolog. A legkitűnőbb magyarázója a költői műnek: a lelkes, szép előadás. Szerény nézetem szerint a mi középiskolánk erre nem helyez kellő súlyt; az Utasítások csak mellékesen említik.Eltérnék tárgyamtól, ha általában a szavalás hasznát fejtegetném. Hogy azonban a lelkes, szép előadás legkönnyebben és legbiztosabban segíti elő a költemény megértését és jelentékenyen fokozza élvezetünket, azt bizonyára tapasztalta mindegyikünk, igazolják a színművészet és a művészi felolvasók fényes sikerei. A szép előadás, midőn a hang erejének és magasságának változtatásával, a tempónak majd gyorsításával, majd lassításával megfelelően elosztja a fényt és árnyékot, tisztábban láttatja a költemény tartalmát, jobban érezteti finomságait minden magyarázatnál. Azért a lelkes előadáshoz értő tanár jobban fogja megértetni és megkedveltetni a költészetet az ifjúsággal, mint a jeles nyelvész, irodalomtörténet- búvár és philosophus bár milyen értékes, de száraz fejtegetéseivel. Nem akarom az iskolát szinészeti előadásokra, a tanárt művészi deklamalásra kötelezni, hanem csak arra a szép előadásra, melyet Goethe recitálásnak nevez és úgy határoz meg, hogy az olyan előadás, mely szenvedélyes hangfelemelés nélkül, de még sem a hang változtatása nélkül való, mely a hideg, nyugodt és a nagyon felizgatott beszéd között középen fekszik. A hallgató mindig érezze, hogy harmadik tárgyról van szó. Fejezze ki az előadó a költemény hatása alatt támadó érzelmeit, kövesse hangjával a tartalom változó hangulatát, árnyalatait, de azért saját jelleméből ne vetkőzzék ki. — Ilyen előadáshoz kell lassanként szoktatni a tanulókat is. Azt hiszem, hogy szerencsésen választott költői olvasmányok- nak az előadott módon való tárgyalása kiszámíthatatlan hasznára válnék a középiskolai nevelésnek. Az ifjúság nem teki»|gj£^jgk4z
