Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1891
12 kedetekről és jelenetekről úgy beszéljenek, mint saját tapasztalásukról, költői személyekről, mint jó ismerőseikről, — ezt nem igen tapasztaljuk. És tény az is, hogy középiskolát végzett ifjúságunk, sőt általában mívelt közönségünk költői remekművek olvasásában nem igen keres és nem igen talál élvezetet. Izgató regényeket, könnyed rajzokat még csak olvas, de képzettebb^ finomabb ízlésnek való remekműveket nagyon ritkán. Hanem azért kritizálni tudunk mindnyájan, mivel minden költői kellékre van kész definitiónk, fáradsággal betanult poétikai szabályunk. — Untig írtak és beszéltek már erről a sajnos tényről és kutatták okait. Bizonyára több oka van, de hogy az iskola is hibás benne, az több mint valószínű. Ebben a tekintetben bátran csatlakozom Schradernek fentebb ismertetett nézeteihez és azt tartom, hogy a költészetnek a mi magyar középiskoláinkban is kevésbbé kell az észhez és inkább a képzelemhez és szívhez szólni, mint eddigelé. Mint láttuk, a költészet mindenkor nagy szerepet játszott az ifjúság nevelésében, azonban az idők folyamán más-más czólt tűztek eléje és gyakrabban változtatták tárgyalásának módszerét. — A görögök sokáig szinte kizárólag erkölcsi szempontból olvastattak és tanultattak költeményeket az iskolában, majd főképpen a szónokká képzés hatalmas eszközét látták a költészetben, mely irányban a rómaiak utánozták őket; az egész középkoron át a legújabb korig nyelvbeli ügyesség szerzésében, szép stilus elsajátításában találták a költészetnek, különösen az antik költészetnek legnagyobb hasznát; legújabban pedig az ízlés nemesítése a főczól, a mi mellett nagy tekintettel vannak az irodalom fejlődésének megértésére. A költészet mindenkor nagy szolgálatokat tett az iskolai jelesen a középiskolai nevelésnek, még akkor is, midőn egyoldalúan vették, midőn egyik-másik tudomány szolgálatába szegődtették és csak tanítani akartak vele, holott valódi czélja a gyönyörködtetés ; üdvösen hatott még akkor is, midőn fárasztó, felesleges és elvont magyarázatokkal nagy részben megfosztották a művészi hatás varázsától. Hiszen a költészetben annyi jótékony elem vegyült együvé, hogy jótékony hatását lehet ugyan csökkenteni, de nem teljesen megsemmisíteni. Azonban ezt a jótékony hatást a lehetőség
