Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1890

10

van meg a tanuló részéről tapasztalható konfidensségnek az oka. Igaz ugyan, hogy a tanárnak le kell ereszkednie a tanulóhoz, mintegy vezető, útmutató barátjának kell lennie, de csak bizonyos határig, melyen tulmenve már az imént említett pajtáskodási haj - lám támad a szerénytelenebb tanulóban. — Nagy tapintattal kell bírnia a tanárnak, hogy eltalálja azt az utat, melyen haladva se tulszigorusággal, se a szintén káros túlságos leereszkedéssel ne lehessen vádolni. A középuton haladva, hol nyájasságot és szelídséget, hol kellő szigorúságot mutatva, nem lesz bátorsága a tanulónak a bizalmaskodásra. Felhozok konkrét esetet is. Valamelyik tanuló felelés közben valami ostobaságot mond ; osztálytársai ezt észreveszik és nevetnek rajta ; ha a tanár is velük tart, a nevetésből hahota leszen; mig ellenben ha a szelíd mosolygást, melylyel ő is fogadja a tanuló baklövését, az arcznak kisebbfajta szigorúsága váltja fel : azonnal lecsöndesül az osztály. — Ha azt akarjuk, hogy a tanuló tulságig menő bizalmaskodásával meg ne sértse a szerénységet, nem szabad soha annyira leereszkednünk hozzá, hogy mintegy feljogosítva érezze magát velünk szemben valami szerénytelen viselkedésre. Lehet a tanár a tanulónak kalauzoló barátja, kivált a felnőttebbnek, de sohasem pajtása.

Az adott szónak meg nem tartása vonatkozhatik úgy az erkölcsi magaviseletre, mint a szorgalmas és lelkiismeretes tanulásra. Sokszor tapasztalható, hogy a tanulóval szemben minden kérés, rábeszélés, fenyegetés eredménytelen marad, hogy jobb legyen, rossz szokásaitól szabadulni törekedjék, hogy szorgalmasabb legyen; ilyenkor gyakran sikerrel kecsegtet, ha a tanuló becsületérzésére appellálunk és megigértetjük vele, hogy jobb útra tér. Nagyon elvetemültnek kell lenni annak a tanulónak, ki pl. tanárának az egész osztály előtt nyilvánosan megígéri a kifogásolt dologban való javulást és eme Ígéretét be nem váltja. A szégyen- érzet tanulótársaival szemben mintegy kényszeríti, hogy adott szavának ura legyen. Nem czélszerű azonban lépten-nyomon alkalmazni ezen eljárást, mert akkor közönségessé válik és elveszti jellemképző erejét; csak midőn már más módon az eredmény el nem érhető, forduljon ehhez a tanár.

De lássunk konkrét eseteket ismét a szóbanforgó jellembeli fogyatkozásra. A tanulót hanyagságon kapjuk; a dorgálásra meg