Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1890
4 kell — nem volna tisztában az ember rendeltetésével. A lélek, a szellem nevelése éppen olyan fontos, mint a testé. Az ember egyik főbb czélja : a küzdés az erkölcsi eszmékért, nem volna megvalósítható a lélek nevelése nélkül. Minden ember lelki életé- nek meg vannak az alaptulajdonságai, melyek együtt véve az individuális jellemet alkotják. Aki tehát a lelket, a szellemet akarja nevelni, annak tanulmányozni kell ezen tulajdonságokat. Ezen tulajdonságok erkölcsiek és szellemiek és nem születnek velünk, hanem nevelés által fejthetők ki. Még a kifejlett ember jelleme is alá van vetve a változásnak, amennyiben a különböző viszonyok közé jutás, a külső körülmények módosíthatják azt: addig az ifjúnak, a tanulónak jelleme határozottan az ide-oda ingadozást tanúsítja. Azzá lesz a tanuló jelleme, amivé neveljük. A paedagogii - soknak szebb és nemesebb munkája nem is lehet, mint a vezetésükre bízott tanulók jellemének tanulmányozása, ami kétségkívül nehéz feladat, de nem megvalósíthatatlan. Nehéz feladat, mert nincs módjukban az ifjút az élet ezer meg ezer változó viszonya közt tanulmányozhatni, de azért nagyrészt megvalósítható, mert a hiányos tanulmányt kiegészítheti mások tapasztalása, ezen tapasztalások közlése. Innen magyarázható ki az a szükségesség az érintkezésben, melynek a nevelő és a tanuló közvetlen környezői közt fenn kell állnia. Minthogy a jellembeli tulajdonságokat nem készen találja az ifjú, hanem azokat úgy szerzi meg, s minthogy ezen tulajdonságok szerzésénél — mondanom sem kell — sokszor áll Hercules válaszutján, melyen nem tudja magát elhatározni, melyiken haladjon : szükséges a vezérlő kéz. Ha oly kifejlett akaraterővel birna, minő a szilárd jellemű embereknek van, ez a vezérlő kéz elmaradhatna ; de tapasztalásból tudjuk, hogy a gyermekifjuban az akaraterő még csak szunnyadófélben van s tisztán azért, mert valami jó, nemes, nem követi; mert valami rossz vagy nemtelen, nem kerüli. Általában a pillanatnyi hatások alatt áll és innen származik folytonos ingadozása a jó és a rossz választásában. És ez az ingadozás többé-kevésbbé általános és a szerint hajol a tanuló vágya a jó, a nemes után, minélinkább van benne kifejlődve az ezek iránti érzék; mig akiben ez nincs meg, vagy csak kis mértékben mutatkozik, inkább hajlik a rossz felé, a nemtelenhez.
