Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1889
10 formái, melyek a czélnak legtökéletesebben megfelelni látszanak, megállapodnak, szorosan a gondolkozás illető formájához és tárgyához tartozónak vétetnek, általánossá válnak és a közönséges vagy tulajdonképeni kifejezést képezik. Ezzel szemben áll a nem tulajdonképeni, a képes és figurális kifejezés. Mert az elvont gondolkozás fejlődése folytán a képekben való gondolkozás — az emberiség gyermekkorában az egyetlen —- csökkent ugyan, de ki nem veszett. És nem veszett ki az a képesség sem, mely a képes gondolkozásnak, az egyéni, érzéki képzeteknek lehetőleg hű, közvetlen kifejezést tud adni. E képesség most is leginkább a jelentés átvitelében nyilvánul : vagy a szókat használja a lexikálistól eltérő értelemben, vagy a mondatformákat alkalmazza a grammatikai szabálytól eltérő módon, más jelentést adva a formának, — vagy a közvetlen és közvetett hangutánzást alkalmazza, melyben már fentebb szintén átvitelt láttunk. Az átvitel a maga újságával, szokatlanságával kényszerit a épzetnek élénkebb, erősebb fölfogására, háttérbe szorítja a szót mint jelképet az által, hogy a képzetnek más elemét teszi ural- kodává, a hA helyébe egyszerre uhA, vagy ennél is érzékibb képzet, a helyettesitő képzet lép, a mi által uj, előbb lappangó vonatkozások tárulnak föl előttünk; vagy átvitel utján legalább egy érzéki elem kapcsoltatván az elvont fogalomhoz, gondolathoz, közelebb jut ez az érzéki valósághoz. De az átvitel nem mindig, sőt nem is a legtöbb esetben öntudatos; többnyire nem szánt szándékkal állitják az elvont fogalom helyébe a megfelelő érzéki képzetet, hanem a hol átvitelről szólunk, legtöbbször eredeti képzettel, a képzelem közvetlen tevékenységével van dolgunk, ez pedig lényegében képekben való gondolkozás, és korábbi az elvont gondolkozásnál^ melylyel szemben nem tulajdonkénemnek, átvitelnek, művészi öntudattal alkotottnak vétetik. Igaz, hogy ezekben a művészi kifejezésekben is átvitel lappang, de ez az átvitel nem az elvont fogalomról, hanem más ugyanily érzéki vagy még érzékibb képzetről történt. Tehát egymással szemben állanak elvont és képes gondolkozás egyfelől, másfelől a nyelv megállapodott formáinak szorosan szabályos értelemben való alkalmazása — a mi az elvont gondolkozásnak felel meg — és a formák szabad módosítása, .
