Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1889
13 lás törvényei szerint külső vagy belső. A külső ismét térbeli vagy időbeli: az egész és részei, a térben függetlenül egymás mellett létezők; egyidejűség, egymásután. A belső összefüggés háromféle: alárendeltség (a. nem a faj helyett, b. faj a nem helyett), mellérendeltség (a. hasonlóság, b. ellentét, contrast), függés (a, ok és okozat, b. czél és eszköz).— Azt hisszük, hogy a szófigurák bármely esete ezen kategóriák egyike alá sorolható. Es a hol a kifejezés világos megértésére törekszünk, elég megállapitani az összefüggés módját; egyáltalán nem szükséges minden fajnak külön nevet adni. Nem is tette senki, azonban bizonyos egymáshoz közelebb állóknak látszó fajokat elláttak egy- egy közös névvel, — és egy faj, mely igen gyakran fordul elő és a leghatásosabb valamennyi között, külön nevet nyert. így keletkeztek a metonymia, Synekdoche és metaphora fajai. A metaphoránál a képzetek összefüggése csak a hasonlóságon alapul; a synekdochenál — melyet sokan csak a metonymia egy fajának vesznek — az összefüggés az egész és rész és az alárendeltség viszonyán alapul; az összefüggés egyéb módjai a metonymia- körébe tartoznak, kivéve az ellentétet (contrastot), melyet nem szoktak a tropus-alkotó fogalmi összefüggések közé sorolni. A metaphoráról már Aristoteles (nála az analógia szerinti átvitel) jegyezte meg, hogy voltaképen arány lat képezi az alapját; két fogalom viszonya egyenlő más két fogalomnak egymáshoz való viszonyával és ennélfogva a megfelelő szók (ölcserélhe- tők. Pl. „Kis hajó az én reményem“, csekély: remény küzdelmes élet =-kis hajó: háborgó tenger; ebből: reményem — kis hajó; életem — háborgó tenger. De épen a viszonyok egyenlősége folytán a tárgyak hasonlók. Ezért a metaphorát összevont hasonlatnak is szokás nevezni. Sokkal hatásosabb a metonymiánál és synek- docheuél; nem két fogalom viszonyára, hanem két hasonló viszonyra mutat rá, egyszerre két képet áll it elénk, s az egyiket a másikban tükröz te ti a varázsszó rövidségével és erejével. Kétségkívül ez a legköltőibb mindazon kifejezések között, melyekről szólunk, teljesen'll képzelem szülöttje. Fajait megint különbözőképen határozzák meg, a szerint, hogy milyen fogalomról milyenre történik az átvitel : érzékiről érzékire, érzékiről szellemire, szellemiről érzékire és szellemiről szellemire; vagy élőről élettelenre, élettelenről élőre, élettelenről élettelenre és élőről élőre. Könnyű észrevenni, mennyire czélszerütlen e felosztás, egyfelől nincs va-
