Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1888
48 szövet,képző! Innen van, hogy az ilyen helytelenül táplált, nedves, s ritkán szellőztetett szobában lakó, romlott levegőt szívó gyermekek már külsőleg elárulják, hogy életök csak szenvedések hosz. szu lánczolata leend még akkor is, ha esetleg nagyobb kort érnének eh A gyermekek ily nagymérvű halandósága, mint ismeretes, az egész országra közcsapás, állam és község igen sokat szenved miatta. Épen ezért a gyermekek kérdése Magyarországon minden politikai kérdések között a legfontosabb. Mcgállhat-e a jövő században a magyar nemzet, attól függ, hány gyermeket nevel fel, hogy számban erős legyen. Különben úgy látszik, az utóbbi időben kezdik belátni, hogy a gyenge csemetét, jövő nemzedékünket gondosan kell ápolnunk, ha azt akarjuk,, hogy életerős fa váljék belőle. E téren most már általános a mozgalom, és hogy ennek nagy impulsust fog adni a folyó 1889. év augusztus havának 1. napján Budapesten létesítendő kisdednevelési kiállítás, a mely hivatva lesz a magyar népet a kisdedek helyes táplálására és fölnevelésére oktatni, az erre czélzó módokat és eszközöket gyakorlatilag is bemutatni: az kétségtelen. Mert itt egyes ember nem sokat tehet, az ilyen fontos kérdés megoldása csak társadalmi, országos tényezők közbelépése által érhető el. Városunk lakosai általában véve szegények, keresetűk csekély, a megélhetési mód nehéz. Ehhez járul a gyermekápoláshoz szükséges idő hiánya. Mert ha a napszámos, — vagy a vásárra menő iparos-anya, sokszor több napra kénytelen házát elhagyni, úgy hogy gyakran a nehány hetes gyermeket sem ápolhatja kellőleg, akkor nagyon kevés remény lehet arra, hogy az ilyen ápolásban részesült gyermek egészségben maradjon, hogy az gyarapodjék. És ezen a bajon, nézetem szerint mindaddig nem lesz segítve, a inig valami uton-módon egy gyermek-menhely felállítása városunkban ténynyé nem válik. Ennek az intézetnek lenne feladata, hogy az ilyen anyai ápolásban bizonyos ideig nem részesülő gyermeket védő szárnyai alá venné, megmosná, megtisztítaná, jól tartaná, mulattatná, általában gondját viselné. De hogy ezen, városunkra nézve ma még csak pium desiderium, mikor fog testté válni, az azt hiszem csak a jövő század titka.