Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1887
32 4. Csapadékviszonyok. A légnedvességnél érintettem, bogy a levegő, midőn annyira meg van telve párával és gőzzel, hogy uralkodó hőfokánál többet föl nem vehet: akkor az páratelt. Ha most lehűl a levegő, párája Láthatóvá lesz, kiválik belőle és csapadékot képez. Ha a lehűlés oly nagy mértékben történik, hogy a hőmérő higanya eléri a 0 íokot, akkor keletkezik a jég, hó és dér, ha pedig a 0 fölött áll, harmat, köd és eső. A csapadékképzésnél tehát főszerepet játszik a levegő meghűlése, a hőmérséklet csökkenése. Meghűlhet pedig a levegő akkor, midőn valamely hideg testtel érintkezik, továbbá, midőn meleg légrétegek hideggel vegyülnek, vagy pedig meleg légáram fölé emelkedik. Az első esetben harmat és dér, a két utóbbiban eső, hó és jégeső származik. A csapadékviszonyok Magyarországra, mint kiválólag földmi- veléssel foglalkozó országra nézve különös fontosságúak. Épen ezért ezeket mindig kiváló figyelemre méltattam. Az esőmérés fontossága magára vonta a m. kir. közmunka és közlekedési minisztérium figyelmét is, úgy, hogy a m. k. meteorológiai központi intézettel vállvetve az 1884. év végén már 230 esőmérő állomás volt, tehát átlagban minden 254 Q mf. jut egy- egy állomásra. Csak az a sajnos, hogy az állomásoknak az egyes tájakra való megoszlása nem egyforma, viszonylag legtöbb állomása van Mármaros megyének; 188 |_] mfnyi területre 23 állomás jut, tehát minden 8 Q mfnyi területre egy-egy állomás kerül. Mily becses és fontos adatok nyomára jöhetnénk ezek által, ha az isohyétákat — vagyis az egyenlő csapadék mennyiségű tájakat határoló vonalakat — biztosan meg tudnók vonni. Ezeket különben a legnagyobb valószinűség szerint ott is lehet huzni, hol biztos adataink épen nincsenek. Mert mint Sonklár cs. kir. tábornok megjegyzi, „az isohyétáknak a magasabb hegységekben való meghúzásánál alapeszmém az volt, hogy a völgyekben sza- bályszerüleg kevesebb eső esik, mint a körülöttök fekvő hegyge- rinczeken és fennsikokon. Ezen alaptétel igazsága mellett bizonyít a Rajna, Inn, Etsch, felső Dráva, Mura és Salza völgyeiben fekvő majdnem valamennyi állomásnak feltűnő csekély csapadékmennyisége. Sőt, oly hegységek, melyek magas mellékvölgyek talpán fekszenek, szintén ezen alaptétel mellett szólnak.“
