Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1886
GYÖNGYÖSI ISTVÁNRÓL Az a költő, kinek művei a 17. és 18. században a magyar olvasó közönségnek legkedvesebb olvasmányát képezték, sem kifogástalan hazafi nem volt, sem nem birt hatalmas teremtő erővel; de volt igaz költői kedélye s erős rhythmus- és nyelvérzéke. A hazafiságot a politikai viszonyok és közvélemény szerint változtatta; a második tulajdonságra korában nem volt szüksége; az utolsó hiressé és kedveltté tette őt nemzete előtt. A 17. században minden könnyebb volt, mint elvekben hű hazafinak maradni. A nemzeti és vallási elégületlenség, az ezekből származó belháborúk, a török járom súlya, mely a felső-, különösen tiszai vidéket szintén sanyargatta, majdnem elkerülhetlenné tették, hogy egyesek úgy, mint egész vármegyék, hol ennek, hol annak pártján foglaljanak állást, a szerint, a mint egyiknek vagy másiknak kedvezett a hadi szerencse, s igy a mint egyiktől vagy másiktól várhattak nagyobb védelmet, csekélyebb sarczolást és biztosabb bátorlétet. A ki aztán a nemzeti párttal tartott, azt a la- banczok, illetve a Habsburg pártiak tartották rossz hazafinak; a kuruczok pedig megégettek volna mindenkit, a ki a bécsi generálisokat fogadta szivesebben falai közé. Pedig a bécsi generálisok közt is sok kiváló magyar főur akadt, a kik csak addig voltak engedelmességgel a Bécsben lakó császárnak, mig azt a magyar faló és mindenható német tanácsosok alkotmányellenes tettekre nem ragadtatták. Ily labancz generalis volt Vesselényi Ferencz is, a murányi hires esemény egyik hőse, a kinek szolgálatában állott a mi költőnk, Gyöngyösi István. Hogyan és mikor került hozzá, nem tudjuk. Általában Gyöngyösi magán életéből eddig csak annyit tudunk, a mennyit müvei 1*
