Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1885

8

E költeményekben nem egyazon nemű, nem is egyazon mértékű az idegen hatás ; kutatásunk föladata, kimutatni a hatás egyes mozzanatait és e czélból nehány költemény részletes tárgyalásába bocsátkozom.

„A múlandóság“-ról már Angyal megjegyezte, hygy Mattliis- sonnak „Elegie. In den Ruinen eines alten Bergschlosses geschrieben“ czimű költeményének átdolgozása, hogy a szerkezet, a képek, a gondolatok összevágnak és hogy mindkettő egyazon alapeszmén végződik. Valóban Berzsenyinek e költeményében nagyon kevés az önállóság; átdolgozza a német mintát annyiban, hogy nem követi sorról-sorra, nem fordítja hiven a kifejezéseket sem, kihagyja Matthissonnak több helyét és néha más gondolatot vagy képet sző bele, de mindig az eredetinek modorában. Az „Edelste von Deutslands Söhnen“ helyett „a párduczos magyarokat“ emliti és a Kriegsdrommete helyett a tárogatókat és igy némileg magyar szint ád az idegen eredetű tárgynak. A fölfogásban nincsen eredetiség ; mindkét költemény egy vadregényes váromladék szemléletéből indul ki, mely mélabúra hangol, midőn a „Visszaemlékezés“ melléje állitja a múlt fényes képeit és e párhuzamból mindkét költő ugyanazt a gondolatot meriti:

így múlik el a világnak Minden gyönyörűsége ! így minden tündér nagyságnak Veszendő dicsősége!

De van egy lényeges különbség. Mig ugyanis Matthisson a múltból nehány határozott jelenetet igyekszik elénk varázsolni és az epika hangját is fölveszi, addig Berzsenyi mindig csak általános vonásokkal utal a múltra és őt nem ragadja el egy letűnt szép világnak megelevenült képe, melybe teljes leikével visszavágynék mint Matthisson, hanem a múlandóság gondolata az, mely lelkét megragadja. Ezért a német költemény lendületesebb, érzelmesebb, a magyar pedig inkább elmélkedő és bágyadtabb.

A „Vigasztalás“ Angyal szerint a „Frost an Elisa“ visszhangja; és igaza van, ha a visszhang kifejezésén csak a gondolatok azonosságát értjük, mert a magyar költemény a németnek mintegy költői körülírása. Berzsenyi ugyanazokat a gondolatokat más, halmozott képekbe öltözteti és áradozásba téved, minekfolytán épen