Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1885

13

leiró modor és részben a szerkezet képezik a világosan felismerhető hatást.

De ki sejtené, hogy még a „Fohászkodására, Berzsenyinek e remek művére is jelentékenyen befolyt Matthisson? Ismét tőle vette költőnk a tárgyat és az ösztönzést, sőt a gondolatok és képek egy részét is, de a mit a magáéból hozzátett, teljesen elfeledteti az idegen elemet. Matthissonnak megfelelő költeménye: „Heiliges Lied.“ — Bizonyos korlátoltságot látunk a tárgy fölfogásában. Mind a két költő az Isten dicsőségét csupán a természet fenségében szemléli és pedig annak hasonló jelenségeiben és némileg hasonló módon, de a két költemény gondos és elfogulatlan összeliasonlitása csak emeli Berzsenyi dicsőségét. 0 ugyanazt a tárgyat sokkal nagyobb és változatosabb eszmebőséggel, tüzesebb és lendületesebb képzelemmel, mélyebb és igazibb érzéssel karolta föl és hatalmasabb teremtő erővel alakította meg. — Igaz, hogy több gondolat Matthissontól származik, de ezek lelkében uj, eredeti fordulatot vettek és a német költőtől elfogadott képek any- nyira átidomultak, hogy csak halovány alapvonalaik maradtak meg. Ha pedig e költemények szellemét nézzük: Matthissonnál érzelgős vallásosság nyilvánul, Berzsenyinél mély hittel párosult, nyugodt életbölcseség. Határozottan felismerjük Matthisson hatását, de az idegen elemek a költő saját, eredeti birtokával szemben tisztán aesthetikai tekintetből jelentéktelenek, de irodalomtörténeti szempontból figyelemre méltók. A költői szellem teljes megértésére szükséges ilyen rejtett tényezőket napvilágra hozni.

Matthisson Berzsenyinek leginkább ifjúkori költészetén hagyta nyomát, — annyira, hogy verseinek első könyvét leginkább ez a hatás jellemzi. A hatás kiterjed a tárgyak választására és a fölfogás lényegére, némileg a rythinusra, nagy mértékben a szerkezetre, előadásra és a gondolattartalomra. E költeményeken végig húzódik a Matthisson-féle sentimontalismus — habár reflexió által mérsékelten — és a természet jelenségeiben gyökeredző szemlélődés : mely két elem vegyülete minden tárgyat egyazon módon alakit meg. De itt-ott már fölcsillámlik Berzsenyinek igazi természete, a valódi mély hazafias és erkölcsös érzés és a nyugodt, józan életbölcseség. (Az esthajnal, Az örömhöz, Szerelem, Halál.)

Berzsenyi a szó szoros értelmében vett tájképet nem rajzol;