Evangélikus kerületi nemzeti főgymnasium, Rozsnyó, 1873

m

K

— 5 —

t

Ezen állásában tovább is örökké ifjú lélekerélyével, nemcsak mint fáradhatatlan buz- galmu tanár, de mint a legjobb akaratú és indulata kormányzó és igazgató is működött, szerencsés abban is, hogy aggkoráig a nehéz hivatala betöltéséhez oly elkerülhetetlen testi épséggel és törhetlen egészséggel meg volt áldva. Az 1873-ik évben szívbajnak kórjelei kezdték aggasztani, nem a tanárt, de a gyöngéd atyát; folyó évi május elején pedig súlyosabban érte a roham, mely életét már komolyabban fenyegette. Javulás és roszabbulás változatai között, a felépülésnek mutatkozó reménye mellett, junius 10-kén még egy a VIII-ik osztályba beírt magántanítvány vizsgáján volt jelen s már 11-kén reggel a várost bejárta a gyászhír, hogy meghalt; mi pedig, kik közelebbről ismertük, mély meghatottsággal éreztük, hogy egy gyermekded tiszta, a legnemesebb érzelmektől áthatott szív megszűnt dobogni, — hogy mély tudománytól s magas bölcseségtől áradozó ajkak ékesszólása elnémult s a szellemvilág építésének egy kitűnő napszámosa örök nyugalomra szállott, kinek gyászkoporsójánál aggasztólag és méltán támadott fel bennünk a kérdés: „helyette más ha támad-e?“

lm egy közhasznú munkásságban zajtalanul lefolyt tanári életnek rövid rajza, melynek teljességéhez megjegyzendő még az, hogy a magánembert mint családfőt szívélyes benső- ség, ritka gyöngédség és minden áldozatra kész szeretetnek teljessége jellemezte és az, hogy a köznek férfiát, tudományának és ismereteinek gazdagsága miatt hit- és tanárjelöltek vizsgáinál gyakran igénybe vették superintendenseink; e tudomány és ismeret bősége mellett pedig, jellemének szeplőtlen tisztasága, tapasztalatainak gazdagsága s előadási szabatos határozottsága és ékessége, őt egyházi gyűléseink szívesen meghallgatott befolyásos tagjává avatta.

Nyugalma véghelyére övéinek mély gyásza mellett, a vezetése alatt állott tanoda ifjúságán kívül, az esperesség köréből megjelent számos pap, a helybeli r. kath. gymnásium tanári kara és tanuló ifjúsága, s közel és távol tisztelőinek nagy sokasága kisérte, ily módon is tanúsítva a tiszteletet, melyben állott a férfiú, kit mély tudomány, fennkölt szellem és közhasznú hosszú munkásság áldott emléke dicsőit.