Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Politika az irodalomban: a Magyar Írószövetség általakítása
Tardos Tibor (1918–2004) József Attila-díjas író, műfordító. A középiskola elvégzése után gyógyszerészeti tanulmányokat folytatott Budapesten, de zsidó származása miatt elküldték az egyetemről, ezért 1938-ban apja támogatásával Franciaországba ment. Párizsban két évig a Sorbonne hallgatója volt, térképészetet tanult. A háború kitörését követően Dél-Franciaországban részt vett az ellenállási mozgalomban, majd belépett a kommunista pártba (1942). A háború után újságíróként olyan baloldali lapok munkatársaként dolgozott, mint a La Presse , a Nouvelle és a Fraternité . 1947-ben tért vissza Magyarországra és a Szabad Nép , valamint a Szabad Ifjúság munkatársaként dolgozott. Prózái más folyóiratok mellett megjelentek a Magyarok , az Újhold és a Csillag hasábjain. 1957-ben a Petőfi Kör munkájában való részvételéért másfél év börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban Franciaországba emigrált, Párizsban telepedett le. 1989-ig csak francia nyelven publikált. Tardos fordította franciára Örkény István és Szabó Magda írásait, valamint magyar nyelvre Jean Cocteau és Montesquieu műveit. által megnyerni kívántakléphettek előtérbe, de ekkor jutott szerephez a Révai irányvonalát támogató, a negyvenes évek végén önkritikát gyakorolni kénytelen Lukács György is.9 A kongresszus és Révai mentén elinduló írószövetségi irányváltás új vezetőséget is jelentett. Gergely helyére Darvas József került, a titkári pozícióra pedig Kónya Lajost választották. Az elnökség tagja lett továbbá Benjámin László, Illés Béla, Kuczka Péter, Lukács György, Szabó Pál és Veres Péter is. 1955-ben, Rákosi Mátyás hatalomba való visszatérését követően ismét tiltó intézkedések sorát hajtották végre az irodalmi életben. Ezek közé tartozott a Szövetség sajtóorgánumának, az Irodalmi Újság szeptember 17-i számának bevonása is.10 Az erre válaszul érkező, 59 művész által aláírt memorandumra és az Írószövetség novemberi taggyűléseire a párt durván reagált. A tiltakozók és a Szövetség ellen induló sajtóhadjáratot az MDP KV „pártellenes” írókról kiadott határozata követte: 11 „Tanulságok: 1. Nyilvánvalóvá vált a taggyűlés résztvevői előtt, hogy az irodalmi vonatkozásokkal leplezett vita alapjában politikai jellegű, s hogy a vita szervezőit – elsősorban Déry [Tibor]t, Zelket [Zelk Zoltánt], Benjámint, Méray [Tibor]t és Aczél [Tamás]t – jobboldali politikai nézetek fűtik, ellentétben a mesterkedésekkel maguk köré tömörített írók zömével, akik irodalmi vonatkozások miatt csatlakoztak a lemondottak táborához. 2. A vita félreérthetetlenül bebizonyította, hogy elvi kérdésekben a Központi Vezetőség egységes, egy jottányi engedményt sem tesz, s hogy ezekkel a pártszerűtlen módszerekkel és magatartással zsákutcába torkollik a vita.” 12 Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején az Írószövetség nyíltan a megmozdulások mellé állt, és részt vett a november 4-e utáni utóvédharcokban. A Tamási Áron által fogalmazott Gond és Hitvallás című, decemberi kiáltvány fejezte ki leghatározottabban kiállását a forradalom mellett.13 Az új kormány szemében ez a rendszerellenes szerepvállalás 1957 elején – a megtorlás idején – az Írószövetség feloszlatásához, a Nagy Imre közeli reformkommunisták, az „íróellenzék” félreállításához vezetett. A kis és nagy íróperben elítélték mások mellett Déry Tibort, Háy Gyulát, Zelk Zoltánt és Tardos Tibort is. Az 1957 második felében újjászervezett irodalmi életben már csak azok kaptak szót, akik feltétel nélkül azonosultak a Kádár-kormány politikájával. 14 RAPALI VIVIEN 200 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1949
