Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Rákosi Mátyás leváltása
Nagy Imre 1955. áprilisi lemondatását követően május 4-én levelet írt, melyben pártszerűnek és igazságosnak nevezte az ellene megfogalmazott bírálatot, a PB viszont azt – elégtelennek tartva – elutasította. Nagy Imre ezt követően látott hozzá nézetei és tapasztalatai rögzítéséhez, és tizenkilenc, majd további öt tanulmányban fejtette ki véleményét egyes politikai, gazdasági és teoretikus kérdésekről. Ezen szövegek elsősorban az ellene felhozott vádak bírálatát tartalmazták, de megfogalmazta bennük a „magyar szocializmus” alapvetéseit és az 1953-as, új szakaszhoz való visszatérés szándékát is. Elkészülésük után ezeket közel száz embernek adta kölcsön elolvasására, amivel jelentősen hozzájárult a körülötte formálódó csoport kialakulásához. Emellett rendszeresen feltűnt a kulturális élet rendezvényein és a belvárosban is többször sétált, így sok budapesti lakos találkozhatott vele. Lakásán is egyre többen keresték fel a politikai és a szellemi élet jelentős képviselői közül, akik a miniszterelnök híveiként 1955 után ismét háttérbe kerültek. Így először Losonczy Géza, Haraszti Sándor, Vásárhelyi Miklós, Gimes Miklós, Fazekas György, majd Újhelyi Szilárd, Lőcsei Pál, Méray Tibor, Déry Tibor, Zelk Zoltán, Kónya Lajos, Benjámin László és Aczél Tamás is ellátogatott hozzá. 7 1956 júniu sában 60. születésnapján is közel félszázan jártak nála. A volt miniszterelnök mögé sorakozva egyre határozottabban kezdett formálódni egy rendszeren belüli ellenzék, mely először 1955 őszén hallatta a hangját: a kulturális élet szereplői 1955. október 18-ai keltezéssel egy memorandumot küldtek az MDP Központi Vezetőségének. Ebben felemelték szavukat a kulturális élet ismételt korlátozásai ellen: „amint azt mélységes aggodalommal látjuk, a párt egyes szervei és funkcionáriusai egyre gyakrabban alkalmazzák újra a Központi Vezetőség és a kongresszus által ismételten elítélt káros, erőszakos eszközöket. Ez az újra kialakulóban lévő gyakorlat, amely pártunk érvényes határozatait sérti, éles ellentétben áll azzal az elvi, határozott, nagyvonalú, nyugodt, a kulturális és felvilágosító munka sajátosságait legmesszebb menően tekintetbe vevő kultúrpolitikával, amelyet a Szovjetunióban folytatnak.”8 A dokumentumot 58-an, írók, művészek és Vagonra ragasztott karikatúra a Széna téren, 1956. Fortepan / Nagy Gyula, 40048. 299 1952 1950 1955 1953 1951 19561956
