Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Katonai szövetség a keleti blokkban: a Varsói Szerződés
A Sztálin halála utáni ideiglenes enyhülés, a békés egymás mellett élés politikai légkörében a Szovjetunió 1955-ben katonai tömbbe szorította szövetségeseit: szovjet irányítás alatt egyesítette a népi demokratikus országok, Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, NDK, Románia és Magyarország fegyveres erejét.1 A részben katonai, részben politikai lépés hátterében az európai status quo felborulásától való félelme állt, melyen mit sem enyhített Nyugat-Németország jövőbeli NATO-tagságának lehetősége. 2 Utóbbi betagolódása a nyugat-európai védelmi rendszerbe, valamint a német hadsereg újrafelfegyverzése felerősítette a szovjet vezetés „háborús félelmeit”. E félelem feloldását a Szovjetunió a katonai erőviszonyok korrekciójában és a „béketáborhoz” tartozó országok hadseregeinek közös parancsnokság alá való rendelésében látta. 3 Az NSZK NATO-tagságának felkérésével a nemzetközi politika addig enyhe légköre 1954-ben jószerivel megfagyott.4 Az Atlanti Tanács lépésére válaszként Moszkva november végén egy, az európai kollektív biztonsági rendszer kérdéseivel és a német egység „demokratikus megvalósításával” foglalkozó értekezletre invitálta Csehszlovákiát, Magyarországot és több nyugati ország képviselőit. A november 29. és december 2. között rendezett moszkvai értekezleten végül az imént említett csehszlovák és magyar delegációk – utóbbi vezetője Hegedűs András miniszterelnök-helyettes volt – mellett részt vettek Lengyelország, az NDK, Románia, Bulgária, Albánia és Kína képviselői is. A legfontosabb magyar politikusoknak, úgy Nagy Imrének, mint Rákosi Mátyásnak, az utóbbi haza térését követő belpolitikai harcok közepette nem állt módjukban megjelenni.5 Hegedűs a konferen cián elhangzottakról, Molotov nemzetközi helyzetről alkotott értékeléséről és a „béketábor” közös védelmi intézkedéseiről a Minisztertanács december 10-i ülésén tartott beszámolót: „Ezeket a védelmi intézkedéseket az értekezlet nem dolgozta ki, és Molotov elvtárs előadása sem tartalmazta, ellenben, ha a nyugat-európai országok ratifikálják a párizsi egyezményeket [...] a békeszerető országoknak újból össze kell ülniük és meg kell tárgyalni most már konkrétabban azokat az intézkedéseket, amiket országuk védelme, biztonsága érdekében tenniük kell. ” 6 A decemberi moszkvai értekezlet szovjet summázata egyezmény-tervezet formájában, 1955 februárjában került a népi demokratikus országok vezetői elé. A Varsói Szerződés szovjet kezdeményezését Hruscsov az aláb biakkal indokolta Rákosinak küldött levelében: „ [...] a párizsi egyezményekről szóló döntést az ezen egyezményekben résztvevő országok többségének parlamentjeiben keresztül vitték [...] a párizsi szerződések ratifikálása esetén közös rendszabályok alkalmazásával biztosítsák azon európai országok biztonságát, amelyek a tanácskozáson [1954. decemberi moszkvai találkozón – R.V.] részt vettek. Véleményünk szerint ezen céloknak a legjobban megfelelne a barátsági, együttműködési Katonai szövetség a keleti blokkban: a Varsói Szerződés 1955. május 14. 292 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust”
