Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Újabb szervezet a diktatúra szolgálatában: a Hazafias Népfront
A népfront gondolatát a nácizmus, illetve a fasizmus elleni küzdelem hívta életre, előzményei egészen az 1930-as évekig vezethetők vissza. A Szovjetunió által is támogatott mozgalom alapvető célja az volt, hogy politikai hovatartozástól, világnézettől függetlenül a nácizmust elutasító pártok tömörüljenek népfrontba, és együttes erővel lépjenek fel a fenyegető veszély ellen. Magyarországon ennek szellemében a német megszállással egyidejűleg jött létre a Magyar Front. Örökébe a nem sokkal később, 1944. december 2-án Szegeden megalakult, a már a kommunisták uralta Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lépett.1 A kommunisták térnyeré sével szerepe, jelentősége halványult. Rákosi ellenben már az egyesülési kongresszuson hangsúlyozta, hogy a Függetlenségi Frontot, mint egységes tömegszervezetet újjá kell alakítani.2 Ennek mentén jött létre az 1949-es választások előtt, Rákosi Mátyás elnökletével a Magyar Függetlenségi Népfront. Az elődjéhez csak nevében hasonló új szervezet teljesen más feladattal bírt, hiszen miként azt Rákosi megfogalmazta, elsődleges célja, hogy csökkentse a polgári pártok jelentőségét és meggyorsítsa elhalásukat, likvidálásukat.3 Bár a pártfőtitkár kezdetben arról beszélt, hogy az új szervezetet „beleillesztjük a fiatal magyar demokrácia oszlopai közé”,4 a Magyar Függetlenségi Népfrontra valójában csupán a színjátékká lealacsonyított választások lebonyolításában számítottak. Nagy Imre miniszterelnöki kinevezésével a korábbi évekhez képest egy merőben új helyzet állt elő, hiszen Nagy kormányfővé válása ellenére Rákosi első titkárként továbbra is szilárdan őrizte a pártban betöltött vezető pozícióját. Az irányváltást jelző új szakasz politikájának következetes végrehajtásában így Nagy Imre számos akadállyal találta szembe magát. Az országot az általános bizonytalanság, a zavar jellemezte, hiszen a párt és a kormány politikája nem esett egybe. A helyzet előtt értetlenkedve állók között sokan nem tudták, kihez is igazodjanak. Jóllehet az életszínvonal emelést zászlajára tűző új szakasz politikájának számos ellenzője volt a voluntarista iparosítás fenntartásában érdekelt funkcionáriusok között, Nagy előtt világossá vált, hogy elképzelései megvalósításának legfőbb ellenzője egyértelműen Rákosi. Nagy Imre számára bebizonyosodott, hogy éppen ezért egy olyan hátországot, olyan intézményes politikai hátteret kell építenie, amely megfelelő támasszal bír elképzelései megvalósításához. Ennek előkészítéséhez kiválóan alkalmas terepként mutatkozott a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) közelgő III. kongresszusa, amelyet 1954. május 24–30. között rendeztek. A kongresszus előkészítő munkáinak sorába illeszkedve a Politikai Bizottság (PB) április 21-ei ülésén napirendre tűzték A népfront szerepe és jelentősége a népi demokratikus államban című, Nagy Imre készítette előterjesztést, majd egy hónappal később, május 19-én már Az államigazgatás és a helyi tanácsok címmel, a kongresszusra készített beszédét tárgyalták.5 A beszédekben körvonalazódó, széles tömegek egységén alapuló új népfront6 nem valósulhatott meg teljes mértékben Nagy elképzelései szerint, hiszen Rákosi és köre hamar felismerte, hogy a tervezett szervezet Újabb szervezet a diktatúra szolgálatában: a Hazafias Népfront 1954. október 23. 282 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust”
