Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A Nagy Imre-kormány programja
Sztálin 1953. március 5-ei halála után nem sokkal a szovjet belügyminiszter, Berija amnesztiát hirdetett, majd ezt az ősszel pártfőtitkárnak megválasztott Hruscsov is támogatta. Ennek a Szovjetunióban zajló enyhülésnek a hatására Magyarországon is változásoknak kellett bekövetkezniük. Ezt sürgette az is, hogy Magyarországon is komoly társadalmi feszültségeket szült a terror légköre, és a társadalmi robbanás megelőzése érdekében is érdekükben állt a szovjeteknek, hogy itt is változásokat kezdeményezzenek. 1 Ennek megfelelően Rákosi Mátyást, a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkárát már május végén Moszkvába rendelték és változásokra sarkallták. Bár az MDP KV Titkársága 1953. június 3-ai ülésén határozatot hoztak arról, hogy az Országos Tervhivatal: „vizsgálja felül lehetőleg már az 1953-as terveket, az 1954-es és következő évek terveit ... s ... úgy változtassuk meg, hogy a fogyasztási javak mennyisége és minősége ... lényegesen emelkedjék.”2 Emellett arról is döntöttek, hogy: „külön kell választani a miniszterelnök és a párt vezető titkárának személyét és ennek megfelelően Rákosi Mátyás elvtársat fel kell menteni a titkári teendők alól.” Ez azonban nem volt elég a szovjeteknek, ezért néhány más vezető kíséretében 1953 júniusában ismét a Szovjetunióba rendelték Rákosit. Itt egyértelműen kimondták, hogy az elkövetett hibákért, elsősorban a mezőgazdaság helyzetéért ő a felelős. Továbbá azt is, hogy: „Nem helyes, hogy mindent ő csinál. ... Amikor Rákosi elvtárs azt mondja, hogy a nép nem fogja megérteni, ha őt felmentik a főtitkári funkció alól, túlbecsüli önmagát.” Az elkövetett hibák súlyának érzékeltetésére pedig azt is hozzátették: „Talán elfogadható dolog, hogy a 9 500 000 lakosú Magyarországon 1 500 000 ember ellen indítottak eljárást?” 3 Mindezek után mégsem távolították el a párt éléről Rákosit, de visszaemlékezése szerint Malenkov a Minisztertanács elnökségi posztjára Nagy Imre korábbi földművelésügyi, belügyi, élelmezésügyi, majd begyűjtési minisztert javasolta.4 Nagy 1952 novemberétől miniszterelnök-helyettes volt, valamint agrárkérdésekben tájékozott és a korábbi politikához képest más felfogást képviselt. Hazatérésüket követően Nagy Imre az MDP KV június 27-ei ülésén is kimondta Rákosi felelősségét: „Az utóbbi években pártunk politikai irányvonalában és gyakorlati tevékenységében súlyos hibák történtek, amiért a felelősség elősorban Rákosi elvtársat terheli.”5 Bár Rákosi elismerte felelősségét, de abban állapodtak meg, hogy az itt született határozatot nem, a politikai irányváltást pedig az új Nagy Imre vezette kormány programjaként hozzák nyilvánosságra. 6 Erre apropót szolgáltatott az is, hogy 1953 nyarán mindenképpen sor került volna egy új kormány megalakítására, mert 1953. május 17-én országgyűlési választásokat tartottak. Ezen természetesen – más induló nem lévén – 98%-al győzött a Magyar Függetlenségi Népfront.7 A májusi választások után július 3-án ült össze először az országgyűlés és másnap került sor a kormány megválasztására. Ezt követően tarthatta meg programbeszédét Nagy Imre, az újonnan megvá lasztott miniszterelnök. A Nagy Imre-kormány programja 1953. július 4. 275 1952 1950 1955 1953 1951 1956 1953
