Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)

Sztálin halála

gyermeket nevelő anyákat, valamint az 50 évnél idősebb nőket és a 60 évnél idősebb férfiakat is, ha elkövetett bűncselekményük nem a fenti kivételekben megje­löltek közé tartozott. A rendelet eltörölte a pénzbünte­téseket, valamint megszüntette a kihágási eljárásokat is. A többi köztörvényes vagy annak minősített elítélt pedig harmadkedvezményt kapott, vagyis a büntetésük egyharmadát engedték el. Ennél valamivel pozitívabb elbírálásban részesültek a katonai bíróságok elé állí­tottak, mert nekik feleződött a büntetésük. 15 Az amnesztiarendeletet a sajtóban több helyen is teljes egészében közzétették,16 és az intézkedést „állami és társadalmi rendszerünk szilárdságának” bizonyítéka­ként magyarázták „szemben a kapitalista kizsákmányolók államának megtorló kegyetlenkedésével”. 17 Az intézke ­dések végrehajtása a rendőrségre is többlet felada­tokat rótt ki,18 továbbá a konkrét lépéseket a szovjet fél mindvégig figyelemmel követte. Kiszeljov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete számolt be a Nagy Imrével folytatott beszélgetése után. „Tegnap, július 24-én a Minisztertanács elfogadta az amnesztiáról szóló rende­letet. Ma, 25-én ezt jóváhagyják az Elnöki Tanácsban, és holnap, 26-án a rendelet megjelenik a magyar sajtóban.” 19 A politikai okokból elítélteket sújtó korlátozások ellenére 19 727 fő szabadulását várták a börtönökből és az elítélteknek létrehozott táborokból, amelyekben 1953 júniusi adatok szerint 40 734 fő volt.20 A szaba ­dultak létszámát tekintve Piros Lászlónak, az ÁVH veze ­tőjének 1953. november 23-i feljegyzése szerint 15 761 fő szabadult a börtönökből.21 Továbbá jelentős volt azok köre (21 181 fő ), akiknek a pénzbüntetését törölték, valamint azok száma is (640 534 fő), akik ellen eddig kihágási eljárás zajlott. Így az 1953-as amnesztia a kite­lepítettekkel és internáltakkal együtt összesen 758 611 embert, vagyis minden negyedik családot érintett. 22 A közkegyelem, bár több mint hétszázezer embert érintett, mégsem eredményezte a politikai okokból történő elítélések és a táborok korszakának végét, mert elítélteket foglalkoztató táborok egészen az 1956-os forradalomig működtek Magyarországon. Továbbá az elítéltek létszámának esetleges növekedése vagy csök­kenése ezentúl is a szovjet és magyar politikai válto­zások függvénye maradt. Az amnesztiában részesült személyek sem lettek teljes jogú állampolgárok. Az internáltakkal titoktartási nyilat­kozatot írattak alá, így ők arról sem beszélhettek mi történt velük, valamint megkezdték minden szabadon engedett operatív ellenőrzését, azaz megfigyelését is. Az 1953 szeptemberi adatok szerint 16 542 szabadult főből 7 438 főt vontak megfigyelés alá. 23 A Rákosi-korszakban az elítéltek létszáma nem sokáig maradhatott alacsony. Nagy Imre 1955. április 18-ai lemondatása után a börtönök ismét fokozatosan megteltek, annak ellenére is, hogy 1955. április 3-án a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1955. évi 8. számú határozatával ismét közkegyelmet hirdetett ki. Ez a politikai elítélteknek adott kegyelmet abban az esetben, ha nem viseltek vezető tisztséget és ha bűncse­lekményüket nem ellenséges szándékkal hajtották végre. Ennek végrehajtásáról és a szabadultak számáról azonban kevesebb forrással rendelkezünk. 24 Az elítéltek létszáma tehát ismét emelkedni kezdett és 1955 novemberére meghaladta a 37 027 főt,25 ami nem sokkal maradt el az 1953-as amnesztia elrende­lése előtti több mint 40 ezertől. Ezen a helyzeten ismét egy Szovjetunióból induló enyhülés változtatott 1956 tavaszán, mivel az SZKP XX. kongresszusa után ott felül­vizsgálatok kezdődtek. Ennek hatására Magyarországon is ismét politikai változások következtek be, és Rákosi 273 1952 1950 1955 1953 1951 1956 1953

Next

/
Thumbnails
Contents