Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása és tevékenysége
Vásáry István pénzügyminisztert pedig azért hívták vissza 1945. július 6-án, mert 1945 májusában a jóvátételi egyezmény tárgyalásakor kifogást emelt a szovjet követelések több pontja ellen is az ország védelmében. A jóvátételről szóló szerződést végül 1945. június 15-én írta alá dálnoki Miklós Béla és Vorosilov, mely 6 éven belül 300 ezer dollár fizetésére kötelezte hazánkat különféle áruk, jószágok és gépi berendezések formájában.25 Emellett külön magyar-szovjet gazdasági együtt működési és áruszállítási egyezményt is kötöttek 1945. augusztus 27-én. Az ország nehéz pénzügyi helyzetét jelezte az, hogy 1945 februárjában az adóbevételek teljes hiánya miatt olyannyira fizetésképtelen volt a kormány, hogy a SZEB-től kért kölcsön 100 millió pengőt,26 illetve, hogy az inflációt legfeljebb csak lassít hatónak vélték. Ugyanakkor a kiadások 60-a a jóvátétel kifizetésére és a Vörös Hadsereg ellátására ment el. 27 Vásáry István lemondatott pénzügyminiszter székét végül Oltványi Imre, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az MKP jelöltje foglalhatta el, bár az FKGP először Sulyok Dezsőt támogatta. A lemondatott miniszterek közül a legélesebb támadást Faragho Gábor közellátási miniszter ellen indította a baloldali sajtó, olyannyira, hogy a Szabad Nép június 7-ei számában nyíltan lemondásra szólították fel. Ekkor még ezt visszautasította, de július 17-én már átnyújtotta lemondólevelét. Helyére a szociáldemokrata jelölt, Kiss Roland helyett a szovjetek által támogatott Rónai Sándor került. Ezen cserék kapcsán a Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága július 21-én tett javaslatot a Nemzeti Főtanácsnak Oltványi Imre pénzügy-, Ries István igaz ságügy- és Rónai Sándor közellátási miniszterré történő kinevezésére, akik július 26-án tették le esküjüket. 28 Nemcsak a miniszterek, hanem az államtitkárok szintjén is változások történtek. Számuk az 1945 június eleji 17 főről a hónap végére 32-re nőtt, ami az erőviszonyok megváltozásával is együtt járt. A 32 főből 10-en voltak kisgazdák, 9-en szociáldemokraták, 6-an kommunisták, 4-en parasztpártiak és 3-an pártonkívüliek. Így 19:13 arányban itt is a baloldal szerzett többséget. 29 Továbbá 1945 szeptemberében a Politikai Bizottságot is újjáalakították. Létszáma az addigi 23 főről 31-re nőtt, tagjai nagy része kicserélődött, ami szintén a kommunistáknak kedvezett.30 Mindezek mellett a pártközi érte kezleten is szintén többségben voltak a kommunisták és szimpatizánsaik a kisgazdapárttal szemben. Ez a szerv az Ideiglenes Kormány működése alatt több mint 40 alkalommal ülésezett. Ezeken legtöbbször a pártok vezetői vettek részt, és egyfajta előzetes egyeztetési fórumként szolgált. Bár működési rendjét semmilyen törvény sem szabályozta, de mégis mindenki elfogadta az itt született döntéseket. 31 A helyi közigazgatás tekintetében pedig a főispáni tisztségek elosztása volt még kiemelt fontosságú, melyről hosszas egyeztetések folytak. Az 1945. április 18-án megtartott minisztertanácsi értekezleten végül az a döntés született, hogy nyolc posztot a kisgazda, hatothatot a kommunista és a szociáldemokrata, valamint ötöt a parasztpárti jelöltek tölthetnek be. 32 Így fokozatosan megkezdődött a kommunista hatalomátvétel a rendőrség és az állami tisztviselők körében is, mely egy ideig még rejtve maradt a társadalom többsége elől. Az Ideiglenes Kormány megbízatásának az 1945. november 4-én megtartott országgyűlési választások vetettek véget. Ennek lezajlása után az országgyűlés 1945. november 15-ei ülésén az Ideiglenes kormány vezetője, dálnoki Miklós Béla miniszterelnök 27 1952 1950 1955 1953 1951 1956
