Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A bírói és ügyészi szervezet átalakítása
A népi ülnökök választása és a kijelölés módszerei is nélkülözték az elfogulatlanság, sőt az alkalmasság kiválasztásának kellő garanciáit is. A bírói ítélkezési gyakorlat sem működhetett függetlenül, abba az illetékes minisztériumon túl sok esetben az Államvédelmi Osztály, illetve az Államvédelmi Hatóság is beavatkozott, míg a pártközpontból pedig a politikai irányelveket közvetítették. Arra is nagy hangsúlyt fektettek, hogy a bírák jelentős része párttagsággal rendelkezzék, amely megköny nyítette a pártutasítások végrehajtását a bíráskodás során.9 A büntetőbíráskodás egész területén bevezetett ülnökrendszernek pedig azt a szerepet szánták, hogy az érvényesítse a dolgozó nép felfogását, illetve hatékony fellépést biztosítsanak a dolgozó nép ellenségeivel szemben. Ahogy Somogyi Ödön, a Legfelsőbb Bíróság másodelnöke megnyitó beszédében is kiemelte, „[...] a népi ülnökök ítéleteik meghozatalánál mindig tartsák szem előtt, ki az, akinek ügyében döntenek. A kisbűnöst vissza kell vezetni a társadalomba, az osztályellenséget azonban könyörtelenül büntetni kell.” 10 Még az alkotmány bevezetését megelőzően megteremtették a feltételeit az igazságszolgáltatásban résztvevők ideológiai (át)képzésének. Ennek szervezeti hátterét az újonnan létrehozott büntető bírói és államügyészi akadémia jelentette. Ezzel azt az alapcélt tűzték ki, hogy „[...] az ítélőbírói és államügyészi karnak a népi demok rácia szellemében való megújhódása meggyorsítható legyen, lehetővé kell tenni, hogy népi származású dolgozók a büntető bírói és az álamügyészi feladatok betöltéséhez szükséges ismereteket és képesítést a megfelelő társadalomtudományi előképzés után – az egyébként fennálló szabályoktól eltérően szerezhessék meg.” 11 A bíróságok küldetését tekintve árulkodó az MDP igazságügyi alapszervezet titkárának, Valentin Tibornak a szavai, miszerint „Hibát követett el pártszervezetünk tehát akkor, amikor neki fordított elég gondot a bírák ideológiai képzésére, de hibát követtünk el akkor is, amidőn nem néztük meg elég éberen azt, hogy kire hol bízzunk feladatot. Pártszervezetünk hibát követett el, de mindent el fog követni, hogy a bíróság a szocializmust építő osztályok bírósága legyen és ne az imperialisták malmára hajtsa a vizet.” 12 A bírósági szervezetrendszerben 1950-ben újabb jelentős szervezeti átalakításra került sor. Az 1950. évi IV. törvénnyel megszüntették a felsőbíróságokat, hatáskörüket a megyei bíróságok, illetve a Legfelsőbb Bíróság vette át. Ezentúl a járásbíróságok, a megyei bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság jelentette a háromfokú bíráskodás egyes szintjeit. 13 Az 1945 és 1950 között megalkotott különböző szintű jogszabályokkal tehát megvalósult az igazságszolgáltatás szovjet mintán alapuló átalakítása. Létrejött az államszocializmusra jellemző háromszintű bíráskodás, valamint a hivatásos bírákból és népi ülnökökből álló tanácsok ítélkezési gyakorlata. Az 1949-es alkotmány megteremtette az ügyészi szervezetrendszer esetében is a szovjet modell felállítását, egyben deklarálta, hogy „[...] a törvényesség megtartása felett a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze őrködik.” 14 Az alkotmány a lenini koncepció szellemében rendezte az ügyészi felügyelet államjogi pozícióját, elkülönítetve az államigazgatási szervezetrendszertől az ügyészi általános felügyeletet. Így a jogszabály az 1936-os szovjet alkotmányhoz hasonlóan negyedik állami szervtípusként teremtette meg az ügyészséget. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a részletszabályok lefektetése, illetve az új ideológiai alapokra helyezett ügyészi szervezetrendszer megalakítására, 231 1952 1950 1955 1953 1951 1956 1950
