Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Az 1949-es alkotmány, az új közjogi berendezkedés alapzata
1949. augusztus 20-án lépett hatályba a Magyar Népköztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény,1 amely hosszú évtizedekre meghatározta hazánk közjogi és politikai berendezkedését. Az alkotmány elfogadásának és hatályosításának időzítése fontos hatalmi célokat szolgált. A kommunista hatalom tisztában volt azzal, hogy augusztus 20-át a kollektív tudatból kitörölni nem lehet, ezért igyekezett új jelentéstartalmat társítani az ünnephez. Így lett végül augusztus 20-a előbb „új kenyér”, majd 1950-től a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepnapja. A megemlékezésről a Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletet bocsájtott ki, amelyben deklarálták, hogy „Az Alkotmány fejezi ki és rögzíti le azoknak az alapvető gazdasági és társadalmi változásoknak eredményeit, amelyeket országunk a nagy Szovjetunió fegyveres ereje által történt felszabadítása óta elért és az Alkotmány jelöli ki továbbfejlődésünk irányát is a szocializmus felé vezető úton. [...] Ezért a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elrendeli: 1. § Augusztus 20. napja nemzeti ünnep: a Magyar Népköztársaság alkotmányának ünnepe”. 2 Az alkotmány eszmeiségét az 1948-ban létrejött Magyar Dolgozók Pártjának programnyilatkozata is deklarálta, miszerint: „Ma Magyarországon a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság van hatalmon. A munkásosztály, amely bebizonyította képességét a kormányzásra, a nép többsége által elismert vezető és döntő erő.” 3 Az 1949-es alkotmány alapját – akárcsak számos más kelet-európai országban – az 1936-os szovjet alkotmány adta, amely egyszerre jelentett szakítást a magyar történeti alkotmányfejlődéssel és az európai alkotmányos értékekkel,4 kihatva az államélet minden területére. Beér János – az alkotmány egyik kidolgozója – ezzel kapcsolatban eképp idézi Sztálin: A leninizmus kérdései című munkáját: „A proletáriátus diktatúrája nem egyszerű kormányváltozás, hanem egy új állam, új hatalmi szervekkel a központban és a vidéken: a proletáriátus állama, amely a régi polgári állam romjain keletkezik.” 5 Az országgyűlés, amely elfogadta az új alkotmányt, annak az 1949-es májusi választásnak az eredményeként ült össze, amelyen az akkor még „talpon maradt” pártok szövetségbe tömörülve, kommunista dominanciával Magyar Függetlenségi Népfront6 néven indultak, amely szervezet egyik fő céljaként az alkotmány létrehozását jelölte meg.7 1949 augusztusára lényegében már felszámolták a többpártrendszert, a hatalom a Magyar Dolgozók Pártjának a kezében összpontosult. A választások után a kormány az elsők között látott neki az új alkotmány kidolgozásához. 1949. május 27-én felállították az Alkotmányelőkészítő Bizottságot,8 amely az új törvény megalkotásakor „[...] azokból a gazdasági és politikai változásokból indult ki, amelyek hazánk fejlődésében előállottak, mióta a Szovjetunió felszabadította.”9 A bizottság vezetésével Rákosi Mátyást bízták meg, a tervezet kidol gozásában pedig két személy, Beér János és Szabó Imre Az 1949-es alkotmány, az új közjogi berendezkedés alapzata 1949. augusztus 20. 219 1952 1950 1955 1953 1951 1956
