Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Gazdasági együttműködés a keleti blokkban: a KGST
és a Szovjetunióval, mivel ezek az országok lehetetlennek tartják, hogy alávessék magukat az országok szuverenitását és nemzetgazdasági érdekeit sértő Marshall-terv diktátumának.”7 Január 25-ét követően a többi magyar sajtóorgánum, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) központi lapja, a Szabad Nép , valamint a Magyar Nap , a Kis Ujság és a Világosság is cikkezett a Szovjetunióval és a többi népi demokráciával kötött gazdasági együttműködésről. A Tanács megalakulását követően Jugoszlávia már február 1-jén bejelentette felvételi igényét, amelyre lehetőséget adott neki a Sztálin által tett „nyitottság elve” kiegészítés.8 Szándékának ugyanakkor feltételt is szabott: abban az esetben hajlandó belépni, ha a Szovjetunió és a többi ország felhagy az ellene irányuló propagandatevékenységgel. A Szovjetunió válaszjegyzékben utasította el a kérelmet: „[...] Jugoszlávia részvétele azonban a Tanácsban csak abban az esetben lehetséges, ha a jugoszláv kormány felhagy a Szovjetunióval és a népi demokráciák országaival szemben tanúsított ellenséges politikájával és visszatér a régi, baráti politikához.”9 A szovjetet azonnal lekövette a magyar reflexió is.10 A KGST végül – a moszkvai irány vonalnak megfelelően – nemcsak egy Nyugat-, de az 1948 nyarán bekövetkezett közös szakítás szellemében Tito-ellenes tömb is lett. Bár kezdettől ambiciózus termelési kooperációkat dolgoztak ki, a javaslatok egyetértés hiányában káoszba fulladtak, s lekerültek a napirendről is. A szervezetet kettős autarkia jellemezte. Moszkva arra törekedett, hogy az országok az egymás közötti kereskedelemmel oldják meg a katonai indíttatású erőltetett nehéziparosításhoz szükséges energia- és nyersanyagigényüket. Az egymás közötti kereskedelem ugrásszerű Farkas Mihály (1904–1965) Politikus, honvédelmi miniszter. Fiatalon a kassai Ifjúmunkás Csoport titkára (1919–), és a , a Csehszlovák Kommunista Párt (1921–) lett. Alig 21 évesen, politikai tevékenysége miatt börtönre ítélik (1925). Szabadulását követően a Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé (KKI) delegáltja, melynek megbízásából Nyugat-Európában tevékenykedett (1932–1935). A spanyol polgárháborúban való részvétele (1936– 1937) után Moszkvába ment és a KKI másodtitkáraként dolgozott. A második világháború idején propagandamunkát folytatott és frontszolgálatot is teljesített, 1944 novemberében érkezett Szegedre, itt alakították meg az MKP Központi Vezetőségét. 1945-től a Pártmunka főszerkesztője, ugyanebben az évben az MKP KV Titkárságának, az MKP Politikai Bizottságának a tagja, valamint az MKP KV Szervezési, Káder-, Tömegszervezési, Gazdasági és Információs Osztályának vezetője lett. 1947-ben részt vett a Kominform alakuló értekezletén. Ugyanez év végén az MKP KV Szervezési, az Agitációs, a Gazdasági, a Rendőr- és Katonaosztály, az Információs Osztályt, illetve a Nő-, az Ifjúsági és a Sportbizottságot is az irányítása alá került. A fordulat évét követően honvédelmi miniszter (1948–) ebbéli pozíciójában a magyar haderő erőltetett fejlesztésének irányítója. A Rajk László letartóztatása után létrehozott csúcsbizottság, a Trojka tagja – Rákosi és Gerő mellett. 1953 nyarán valamennyi pozíciójából elmozdították, szovjet utasításra azonban hamar visszakerült a PB-be, valamint az MDP KV Agitációs és Propagandaosztály élére. 1956-ban az MDP KV vizsgálatot indított ellene, melynek eredményeként kizárták a pártból és lefokozták. 1956. október 13-án fiával, Farkas Vladimirral együtt letartóztatták, majd 1957-ben hat év börtönbüntetésre ítélték, amelyet azonban nem töltött le. 1960-ban kegyelemmel szabadult, ezt követően a Gondolat Kiadó lektoraként helyezkedett el. 210 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1949
