Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Első lépés az új államhatalom felé: az Ideiglenes Nemzetgyűlés
háromtagú Nemzeti Főtanács tagjai: dálnoki Miklós Béla és Zsedényi Béla, illetve mellettük Gerő Ernő, később Révai József, majd Rákosi Mátyás gyako rolták. Ez a szerv munkáját végül csak 1945. április 17-ei, budapesti megalakulását követően tudta elkezdeni, viszont a többitől eltérően a köztársaság 1946. február elsejei kikiáltásáig működött. Összesen 24 alkalommal ülésezett, jogköre kiterjedt követek, miniszterek és kormányok felmentésére és kinevezésére, valamint kegyelmi ügyekre is.14 Az államfői jogkör többi része az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány hatáskörébe került. 15 Közben fokozatosan szabadult fel az ország Szálasi uralma alól, így először áprilisban Budapesten, majd a nyár elején a dunántúli országrészeken, több városban is június 24-én népgyűléseket rendeztek, ahol szintén közfelkiáltással választották meg az országgyűlésbe küldött képviselőket.16 A fővárosi választás eredményeként 108 fővel, míg a dunántúli következményeként további 160 fővel bővült a nemzetgyűlés. 17 A teljessé vált parlament 498, illetve 501 főből állt, de voltak olyan tagok is, akiket bár megválasztottak, de külföldön tartózkodásuk miatt érdemben nem tudtak részt venni a testület munkájában. Ilyen személy volt például Bartók Béla és Károlyi Mihály. A képviselők többsége 6 elemit vagy a középiskola 4 osztályát végezte el, s kétharmaduk 1902 előtt született.18 Pártösszetételüket tekintve 130 kommunista, 97 szociáldemokrata, 61 szakszervezeti delegált, 122 kisgazda, 40 parasztpárti, 21 polgári demokrata és 27 pártonkívüli alkotta a nemzetgyűlést.19 Utóbbiak közül személyükben meghívott volt például Bartók Béla, Bölöni György, Károlyi Mihály, Szekfű Gyula, Szent-Györgyi Albert és Vámbéry Rusztem. A nemzetgyűlés következő összehívására csak ősszel került sor. Bár tavasszal is szerették volna, de a szovjetek által vezetett, s az országot valójában irányító Szövetséges Ellenőrző Bizottság nem engedte ülésezni. Ez világosan jelezte azt, hogy bár volt nemzetgyűlés, de valójában nem ott születtek meg a fontos döntések, a testület feladata csak az volt, hogy azokat utólag legitimálja. Erre a nyári választások következtében teljessé vált parlament tagjainak 1945. szeptember 5-én, 6-án, 7-én, 11-én, 12-én és 13-án nyílt lehetősége. A decemberi két nap után ekkor gyűlhettek össze ismét, immár Budapesten. 20 Ezen őszi ülésszakon emelték törvényerőre a fontosabb, eddig rendeletként már elfogadott intézkedéseket, összesen 11-et. Az I. törvény az állami szuverenitásról, a II. az államfői jogkörről, a III. a Nemzeti Főtanácsról, a IV. a Németországnak küldött hadüzenetről, az V. a Moszkvában kötött fegyverszüneti egyezményről, a VI. a földosztásról, a VII. a népbíróságokról, a VIII. a választásokról, a IX. az elesett szovjet katonákról, a X. a közterhekről, míg a XI. az államhatalom gyakorlásáról szólt. A jövőt tekintve az egyik legfontosabb a VIII. törvénycikk volt, amit Erdei Ferenc belügyminiszter szep tember 11-én terjesztett be, majd részletes vitára került sor. A szeptember 13-án elfogadott választójogi törvény végül kimondta, hogy minden 20. életévét betöltött magyar állampolgárnak általános, egyenlő és titkos választójoga van, amiből más társadalmi csoportok mellett kizárták a németbarát szervezetek tagjait.21 Ezzel megteremtődött a lehetősége az új országgyűlési választások megtartásának, mivel az Ideiglenes Nemzetgyűlés és kormány mandátuma nem négy évre, hanem csak a következő országgyűlési választásokig szólt. 20 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1944
