Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Az egyházi iskolák államosítása
A Magyar Kommunista Párt hatalomátvétele szakaszosan zajlott le: a Független Kisgazdapárt szétzúzásától, a két munkáspárt egyesítésén át egészen az egyházak – kivált a katolikus egyház – erejének megtöréséig. Nyilvánvaló volt, hogy a párt a kommunista ideológiával szemben álló, erős társadalmi támogatottsággal, történelmi hagyományokkal és szilárd, a materialista szemlélettől eltérő világképpel rendelkező egyházakat üldözni fogja, befolyásukat drasztikus eszközökkel igyekszik majd csökkenteni. E cél megvalósításának számtalan módját lelte: elvágta a rekrutációs csatornákat – a katolikus ifjúsági mozgalmak betiltása –, eltávolította vagy üldözte a vezető egyházi személyeket – lásd Ravasz László református püspök visszavonulását vagy Ordass Lajos evangélikus püspök perét1 –, koncepciós eljárásokat kezdeményezett és folytatott le,2 mint a Pócspetri ügy és a Mindszenty-per. Arra törekedett, hogy az oktatást – az egyház nevelő-oktató funkciójának kikapcsolásával – a saját ellenőrzése alá vonja, azaz az egyházi iskolákat államosítsa. Katona Jenő országgyűlési képviselő 1948. június 16-ai felszólalását idézve: „akié az ifjúság, azé a jövő”. 3 Az iskolák államosítását előkészítendő, 1947-től Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter vezetésével indult kampány az iskolák demokratizálásáért, az „egyházi reakció támadásai” ellen. Ortutay 1948. május 15-én jelentette be a kormány nevében, hogy a minisztertanács bizottságot küld ki az egyházak képviselőihez, megtárgyalni az iskolák „demokratikus egyesítését”. Mint mondta: „Ha ellenállásba ütközünk, ha lelki terrorral és félrevezető izgatással próbálják megtéveszteni népünket, ha harcolni kezdenek a magyar népi demokrácia és az ifjúság alapvető érdekei, jogai ellen, akkor természetesen azt is tapasztalni fogják, hogy a demokráciának nemcsak türelme, hanem eltökéltsége is van.” 4 Az oktatási rendszer strukturális és tartalmi átalakítása 1945-től folyamatosan zajlott. Megszüntették a 4–6 osztályos és a ráépülő polgári rendszerét, helyette kötelezővé tették a 8 osztályos általános iskolát. Tankönyvi és tanrendi revíziót is tartottak, utóbbi keretében az idegennyelv-oktatás hagyományos rendjét megbontva kiemelték a tantervből az addig kötelező latin oktatást, a középiskolákban pedig a nyelvi órák csökkentésével visszaszorították a német nyelv oktatását. A tantervi és szerkezeti reform ellenére az oktatási intézmények közül az alsófokú iskolák kétharmada, a középiskolák fele továbbra is különböző egyházak kezelésében maradt. 5 Az állam 1948 tavaszán már nemcsak erre utaló tetteivel, de nyíltan is megfogalmazta szekularizációs szándékait, mely Rákosi Mátyás megfogalmazásában ekképp hangzott: „[...] Az egyik legdöntőbb feladat, amely demokráciánkra ebben az esztendőben vár, az az egyház és a népi demokrácia kérdéseinek rendezése, s ami ezzel összefügg, az iskola kérdése. [...] Az evangélikus és a református egyház vezető körei éppen az utolsó időben nyilatkoztatták ki, hogy ők szívesen vesznek részt annak a rendnek megerősítésében, mely az elmúlt három és fél esztendő alatt annyi jelét adta vallási téren is demokratikus szándékainak és tényleges segítségének. A döntő kérdés a katolikus egyház mögé megbújt reakció.” 6 Az egyházi iskolák államosítása 1948. június 16. 182 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1948
