Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A MAORT-per
ítéltek el. Az 1948. október 29-ei ítélethirdetéskor Perneczky Bélát, Kiss Elemért és Kiss Ferencet élet fogytiglani, míg vádlott társaikat 9 hónaptól 15 évig terjedő börtönre ítélték. A vád a mezőgazdaság fejlesztésének szabotálása, szervezkedés kezdeményezése és vezetése, abban való tevékeny részvétel, „hivatali hűtlenség”, vesztegetés, befolyással üzérkedés és közokirathamisítás volt. Az FM dolgozói elleni per gazdasági vonatkozásai mellett a pártonkívüliek megbüntetését szolgálta, valamint a Földművelésügyi Minisztérium átalakítását is elősegítette, mivel a per után további 206 főt bocsátottak el. Különleges volt abban a tekintetben, hogy itt nem ipari, hanem mezőgazdasági szabotázsról volt szó, valamint nem egy vállalat, hanem egy minisztérium dolgozói ellen indították. A per lefolytatása továbbá elősegítette a mezőgazdaság kollektivizálását, valamint a katolikus egyház elleni harcnak is a részét képezte. 4 Ezen pereket követően került sor a külföldi tulajdonú vállalatok, a MAORT és a Standard elleni eljárásokra. A Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaságot, a MAORT-ot 1938. július 15-én alakították meg amerikai tőkéből, így teljes mértékben külföldi tulajdonban állt. Működésének sikerességét jelzi, hogy két évvel később már fedezni tudták Magyarország kőolajszükségletét. A vállalatot kezdetben az amerikai Paul Ruedemann vezette, majd 1941 decemberében Papp Simon geológust nevezték ki vezérigazgatónak, mert a második világháború alatt a külföldi szakembereknek el kellett hagyniuk az országot. A vállalat ezt követően a háborús német, majd utána a szovjet igényeket szolgálta ki, olyannyira, hogy 1945 őszéig a termelési utasításokat is az orosz katonai parancsnoktól kapták. Ennek következtében a hosszútávú gazdálkodás szempontjainak figyelembevétele nélkül – jóvátétel címén – az olajkutak kirablása folyt. Ez ellen a vezetők, köztük az Papp Simon (1886–1970) A nagybányai gimnáziumban tett érettségi után a kolozsvári egyetemen végzett, majd ugyanott ásványtan, földtan és fizikai földrajz tárgyakból doktorált 1909-ben. Ezután ott maradt az egyetemen tanársegédként, később a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán is tanított. Közben kőolaj és földgázkutatásokban is részt vett a környező országokban. 1915-ben a kolozsvári kutató bányahivatalba nevezték ki geológusnak, majd a következő évben a Pénzügyminisztériumban dolgozott főgeológusi beosztásban. 1920 és 1932 között több földrészen és Európa több országában is olajkutatásokat végzett. Hazatérése után kezdte el a zalai kőolaj és földgáz mezők vizsgálatát, mely néhány éven belül eredményt hozott, mivel 1937-ben tárták fel Magyarország első jelentős kőolajlelőhelyét. Ezután alakult meg a Magyar-Amerikai Olajipari Rt., a MAORT, melynek kezdettől fogva főgeológusa, majd vezérigazgatója volt. Emellett 1941 és 1944 között a Magyarhoni Földtani Társulat, majd ezután négy évig az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke is volt. 1944-től a Műszaki Egyetem soproni karának tanára, majd tanszékvezető professzora. Szakmai teljesítményének elismeréseként a második világháború után az MTA levelező, majd 1946-ban rendes tagjai közé választotta. Bár 1948-ban nyugdíjba vonult, mégis őt szánták a gazdasági okokból indított MAORT elleni koncepciós per fővádlottjának, ezért 1948 augusztusában letartóztatták, majd decemberben elsőfokon halálra ítélték. Büntetését másodfokon életfogytiglani börtönre változtatták át, így kivégzésére nem került sor. 6 évet töltött börtönben, szakmai tudását ezalatt is felhasználták. 1955-ben szabadult és a Kőolajipari Trösztnél helyezkedett el, ahol 1962-es nyugdíjba vonulásáig dolgozott. 1960-ban mentesítették büntetése hátrányos jogkövetkezményei alól. 165 1952 1950 1955 1953 1951 1956
