Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A mezőgazdaság kollektivizálása
Rákosi hatalmi pozícióinak újbóli megerősödése után 1955 tavaszán egyre nagyobb lendülettel megindult a kollektivizálás második hulláma is. A parasztságban még elevenen élt az előző kampány emléke, és noha sokan 1955 őszén rákényszerültek a belépési nyilatkozat aláírására, néhány hónap múlva minden lehetőséget megragadtak, hogy kibújjanak a közös gazdálkodás alól. A kilépési törekvések 1956 nyarán tovább erősödtek, és a helyzet főként a Dunántúl megyéiben (Zala, Vas, Baranya, Somogy és Győr-Sopron) vált egyre kritikusabbá. A kialakult körülmények a termelésre is erősen hatottak, a téeszesítésről terjedő hírek ugyanis bizonytalanságban tartották az egyéni gazdálkodókat, ez pedig visszahatott a termelési kedvükre is. Az aszályos időjárás mellett így ennek is szerepe volt abban, hogy az 1956. évi gabonatermés 400 ezer tonnával elmaradt a tervezettől. Már 1956 elejétől sokasodtak és általánosan is érzékelhetővé váltak a politikai, a társadalmi és a gazdasági élet területén meglévő feszültségek. Különösen kiélezetten jelentkezett a krízis a mezőgazdaságban, a gazdálkodók körében rendkívül nagy volt az elégedetlenség és az elkeseredettség. 13 Az állampárt ugyanakkor a szocializmus építésére vonatkozó elképzeléseiből, illetve osztályharcos szemléletéből a sokasodó problémák ellenére sem kívánt engedni. A pártállami törekvés szilárdan tartotta magát, és haladt tovább annak irányába, hogy a gazdaelitet 160 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1948 Kézi kaszás aratás, a kalászokat marokszedő gyűjti, 1949. Fortepan / Kovács Márton Ernő, 33231
