Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)

Erőltetett nehézipari fejlesztés, a Dunai Vasmű

üzemek dolgozói az élelmezés területén részesülnek, meg kell adni Dunapentelén is.” Ez persze nem jelen­tette, hogy az ottani munkások ezután dúskálhattak a választékban, hiszen akkora mértékű volt a hiány, hogy sokszor ez a kiemelt státusz sem biztosította azt, hogy friss hús vagy tojás kerüljön az asztalra. 15 Az építkezést ugyanakkor vonzóvá kellett tenni, hiszen a munkaerőtoborzás sem volt egyszerű. Ebben nagy szerepet szántak a propagandának is: az állam­párti sajtó ontotta magából a Dunai Vasműről szóló cikkeket, a Szabad Nép nek pedig külön helyi tudósítója is jelen volt. 16 Az építkezésnek tulajdonított kiemelt státuszt viszont az a maga Gerő Ernő által 1951 őszén benyújtott javaslat jelképezi leginkább, amely mind a városnak, mind a vasműnek Sztálinról való átnevezését indít­ványozta: „A legtöbb európai népi demokratikus országban már elneveztek várost és nagy ipari üzemet Sztálin elvtársról. A helyzet erre nálunk is teljes mértékben megérett. Dunapentele városa és a Dunai Vasmű látszik a legmegfelelőbbnek arra, hogy orszá­gunkban a Nagy Sztálin nevét viselje. Dunapentele lesz az ország első szocialista városa. A Dunai Vasmű az ötéves terv legnagyobb alkotása. A Dunai Vasmű a legkézzelfoghatóbban szimbolizálja a Szovjetunió önzetlen, hathatós segítségét a magyar nehézipar fejlesztésében, országunk iparosításában.” 17 A feszített terv, a túlhajtott iparosítás következ­tében csökkent az életszínvonal, ami szükségsze­rűen a termelékenység csökkenésével is járt. Az ipar sokszor használhatatlan és felesleges áruk tömegét állította elő, miközben a mezőgazdaság igényeit szinte alig vették figyelembe, és az össztermelésnek csupán alig pár százaléka került az agrárágazatba. Sőt az ipar nem, hogy nem segítette elő a mezőgaz­dasági termelés növekedését, de az ott megtermelt javak elvonása (adópolitika, kötelező beszolgáltatás) is az iparba irányult. A hidegháborús helyzetben a Moszkvát mindenben kiszolgáló hazai politikai elit döntései következtében olyan torzulások követ­keztek be a gazdaságban, amelyek nyomán egyre nőtt a politikai és társadalmi feszültség. 18 TÓTH JUDIT Jegyzetek 1 Pető Iván – Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945–1985. I. Az újjáépítés és a tervutasításos irányítás időszaka 1945– 1968. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1985, 110. 2 Germuska Pál: A szocialista iparosítás Magyarországon 1947–1953 között. In: Magyarország a jelenkorban. Évkönyv IX. 2001. Szerk. Kőrösi Zsuzsanna – Rainer M. János – Standeisky Éva. Budapest, 1956-os Intézet, 2001, [147–172.] 156–157. 3 Germuska Pál: A szocialista iparosítás Magyarországon 1947–1953 között. In: Magyarország a jelenkorban. Évkönyv IX. 2001. Szerk. Kőrösi Zsuzsanna – Rainer M. János – Standeisky Éva. Budapest, 1956-os Intézet, 2001, 148. 4 Idézi: Baráth Magdolna: A hároméves tervtől az ötéves tervig. Irányváltás az MKP gazdaságpolitikájában. In: Feitl István–Izsák Lajos–Székely Gábor: Fordulat a világban és Magyarországon. 1947-1949.310.140 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1947

Next

/
Thumbnails
Contents