Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Az első koncepciós per a Kisgazdapárt felszámolására: a Magyar Testvéri Közösség pere
A Rákosi-korszak bevett gyakorlatává vált, hogy a kommunisták koncepciós perekben számoltak le politikai ellenfeleikkel, valamint a párton belül ellenségnek kikiáltott személyekkel is. Az ilyen eljárások közül az első az 1947-ben, a Magyar Testvéri Közösség és ennek révén a kisgazdapárt több tagja ellen lefolytatott eljárás volt. A Magyar Titkos Közösség nevű társaság nem a per előtti években jött létre, hanem már a trianoni békeszerződést követően is működött Magyarországon. Egy Erdélyből áttelepült értelmiségi csoport alapította. Nem állt egyik politikai erő mellett sem, így tagjai között a szélsőjobboldali Baky Lászlótól a kommu nista Weisshaus Aladárig mindenki megtalálható volt. Viszont szemben állt a német és a szovjet megszállókkal és tagjai közül ezért többen részt vettek az ellenállásban és az embermentésben is. Vallási tekintetben sem zárt ki senkit, katolikusok, reformátusok, evangélikusok, unitáriusok, zsidók egyaránt tagok lehettek. Nem támogatott semmilyen gazdasági csoportot és nem zárta ki tagjai közül egyetlen társadalmi réteg képviselőit sem, továbbá a magyar származás feltételét sem érvényesítették következetesen. A korabeli megfogalmazás szerint célul a „magyar faj érdekérvényesítését” tűzte ki. Később ennek szándékos félreértelmezéséből származott a vád, hogy a szervezet fasiszta, pedig a faj szót a nemzet kibővített értelmű szinonimájaként használták. Céljuk volt továbbá a társadalom perifériájára szorultak felemelése is.1 A szervezet szellemi vezetői Kodolányi János mellett Szabó Dezső és Németh László voltak, annak ellenére is, hogy utóbbiak nem voltak a közösség tagjai. A titkos társaságnak először a hivatalosan is bejegyzett Rákóczi Balatonfürdő Egyesület volt a fedőszerve, majd 1938 után a Honszeretet nevű társadalmi egyesület. Ekkortól működött Magyar Testvéri Közösség néven. Tagjainak létszáma 3000 fő körül lehetett, többségük Budapesten lakó értelmiségi volt és minisztériumokban, közhivatalokban, bankokban dolgoztak. A szervezettség kialakításában Rákosi Jenő postatisz tnek volt kiemelkedő szerepe. A szervezetbe csak férfiakat vettek fel, a tagokat kiszemelték, leellenőrizték, és ha megbízhatóak voltak, akkor titkosan szervezték be, így a többség nem is ismerte egymást. Ezután 6-8 hónapos kiképzés következett, majd mindenkit egy-egy családba osztottak be. Ezek a 10-15 fős csoportok havonta találkoztak. Az ennél nagyobb egységet a 10 családból álló nemzetségek, a 7 nemzetségből álló hadak, majd a 7 hadból álló törzsek jelentették. Olyanok is voltak, akiket végül nem szerveztek be, nekik nem fedték fel a közösség létét, de támogatták őket, ők voltak a szimpatizánsok. A szervezetből nem lehetett kilépni. 2 A közösségiek több társadalmi szervezetben is jelen voltak, így például a református Soli Deo Gloriában, a Györffy kollégiumban, a Bartha Miklós Társaságban vagy az ellenállás során a Magyar Függetlenségi Mozgalomban. Emellett gazdasági társaságokat, kiadót, nyomdát is Az első koncepciós per a Kisgazdapárt felszámolására: a Magyar Testvéri Közösség pere 1947. február 27. 125 1952 1950 1955 1953 1951 1956
