Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Tisztogatás a közigazgatásban: a B-listázás
feleslegessé vált. 8 Ugyanakkor, ha tekintetbe vesszük a rendeletben szabályozott szelekciós elveket, a Baloldali Blokk bepolitikai céljait és a kommunista sajtó retorikáját, a B-lista elsősorban politikai célú intézkedésként értelmezhető. A hivatalok fölötti uralomért folyó harc9 során a kommunisták elsőd leges célja az önkormányzati választásokig a kisgazdákra érkező voksok blokkolása, szavazóbázisuk apasztása volt.10 E törekvést jól példázzák Zöld Sándor (MKP) belügyi államtitkár szavai: „Általában szívesen használják a B-lista elnevezést a leépítéssel kapcsolatban. Azonban tudniuk kell az elvtársaknak azt, hogy elsősorban nem a fölös alkalmazottak leépítéséről, B-listáról van szó, hanem a reakciós elemeknek az államapparátusból való kiszorításáról. Szívesen állítják be úgy a dolgot, hogy nincs szó másról, csak az 1938-as létszámra való apasztásáról az államapparátusnak. Ha erre az álláspontra helyezkednénk, abban az esetben pl. nem lehetne a pénzügyi igazgatás vonalán a tisztogatást végrehajtani, mert a pénzügyi igazgatásban jelenleg kb. ezer fővel kevesebb ember dolgozik, mint 1938-ban.” 11 Az állami és közigazgatási apparátus (1937–1938. évben megállapított létszám 90%-a12 ) leépítéséről szóló intézkedés jogi kereteit az 1946. május 19-én 13 kihirdetett 5000/1946. számú Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében szükséges egyes rendelkezések elnevezésű kormányrendelet 14 biztosí totta. Az ebben foglaltak alapján felállított felügyelő bizottságok („B-lista bizottságok”) döntöttek az egyes közszolgálati tisztségeket betöltő személyek minősítéséről, valamint arról, hogy közülük – a bizottsági minősítés fényében – kit bocsátanak el. A háromtagú B-lista bizottságok elnökét a miniszterelnök, egy-egy tagját pedig az illetékes miniszter, valamint a Szakszervezeti Tanács jelölte ki,15 „[...] elnökül vagy tagul csak olyan személyt lehet kijelölni, akit az igazolási eljárás során terhére vonatkozó bármely jogkövetkezmény alkalmazása nélkül jogerősen Rajk László (1909–1949) Kommunista politikus, miniszter. Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen kezdte meg a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Líceumban, 1929-től a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-francia szakán tanult. 1930-ban kapcsolódik be az illegális kommunista mozgalomba, a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének Főiskolás Bizottságának tagjaként részt vett röpiratok megfogalmazásában és terjesztésében, amely miatt többször letartóztatták. 1933-tól építőmunkásként dolgozott, tanulmányait nem folytatta, a nagy építőmunkás-sztrájk vezetője (1935). Firtos László álnéven részt vett a spanyol polgárháborúban (1937), a köztársaság bukása után Franciaországba menekült, ahol internáló tárborba került. 1941-ben tért vissza Magyarországra, ugyanebben az évben letartóztatták és internálták, előbb Budapesten majd Kistarcsán raboskodott. 1944. szeptemberében szabadult, a párt Központi Bizottságának titkára, a náciellenes Magyar Front egyik vezetője, az ellenállási mozgalom egyik fő szervezője lett. 1944-ben Sopronkőhidára, majd Németországba hurcolták a nyilasok, kivégzését bátyja akadályozta meg. Hazatérése után bekapcsolódott az országos politikába, a Magyar Kommunista Párt vezető testületének, valamint az Ideiglenes Nemzetgyűlés törvényhozó testületének tagja lett. Belügyminisztersége (1946–1949) alatt a rendőrség szervezetén belül működő politikai rendőrséget (PRO) önálló szervezetté alakította (ÁVO). Előbb külügyminiszteri pozícióra helyezik, majd 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatják, ugyan ez év őszén a Rajk-perben elítélik és kivégzik. 1955-ben rehabilitálták. 103 1952 1950 1955 1953 1951 1956
