Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1958. szeptember 1. Megtorlás Erdélyben – Az 1956-os forradalom romániai hatásai
A kísérlet természetesen kudarcra volt ítélve. Az eljárás során kétszász személyt tartóztattak le – köztük a felkeléssel szimpatizálókat és az arról értesültek et is. A vád „államrend elleni összeesküvés és a Román Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés” volt. 1958. május 30-án tíz személyt halálra, öt személyt életfogytiglanra ítéltek, a többieket nyolc és huszonöt év közötti börtönbüntetéssel sújtották. Mellékbüntetésként az összes elítéltet teljes vagyonelkobzással sújtották. A halálraítélteket, köztük Szoboszlay Aladárt, Temesváron golyó által végezték ki 1958. szeptember 1-jén. Két személy később a börtönben, egy pedig a kényszermunkatáborban halt meg. A többi elítélt az 1964-es amnesztia idején szabadultak. A hozzátartozók kérésére indult, a kolozsvári táblabíróságon zajló újratárgyalás során 2010-ben jogerősen felmentették az elítélteket. 11 A megtorlások a szerveződések csekély veszélyessége ellenére rendkívüli súlyúak voltak. 1956 után összesen nagyjából 30 ezer személyt tartóztattak le, több tucat embert ítéltek halálra, és több százan börtönben, munkatáborokban vagy a kihallgatások során haltak meg. A magyar letartóztatottak aránya az 1960-as évek elejére elérte a 18–20%-ot, ami jelzi, hogy a magyar kisebbség egyértelműen a hatalom célkeresztjébe került. 12 A kemény megtorlás nem csak belpolitikai célokat szolgált. A Romániában kialakult helyzet „megfelelő” kezelése és a Nagy Imréékkel szemben tanúsított magatartás is szerepet játszott abban, hogy a szovjet csapatokat kivonták az országból. A forradalom leverése után nyújtott „testvéri” segítséget a magyar vezetés is meghálálta. 1958 februárjában Kádár János Romániába a nemzetiségi kérdést Románia belügyének nyilvánította. A delegáció másik tagja, Kállai Gyula állammi niszter a következőképpen nyugtatta meg a román „elvtársakat”, egyben mondott le a romániai magyarság érdekképviesletéről: „... Ezért mi szembeszállunk azokkal, akik a régi horthysta, irredenta területi követeléseket felelevenítik, mert saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy ezek a követelések a kapitalizmus restaurációja és a harmadik világháború irányába hatnak. 92 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1958 Szoboszlay Aladár (1925–1958) Teológiai tanulmányait Kolozsváron kezdte meg, majd Temesváron fejezte be. Római katolikus pappá szentelésére is itt került sor. Egyházi szolgálatát Temesváron, Magyarpécskán, majd Aradon folytatta. Papi pályafutása elején része lett a kiépülő kommunista rezsimmel együttműködő román békepapi mozgalomnak, azonban rendszerellenessége hamar megmutatkozott. 1950-től már a megfigyelések célkeresztjébe került. Első letartóztatására 1953 őszén került sor nyilvános felbujtás és hivatali visszaélés vádjával. Papi hivatalából való felfüggesztése ellenére lakásán továbbra is tartott miséket, illetve kritizálta a békepapi mozgalmat. A bíróság végül csak hivatali visszaélésben találta bűnösnek, fél év börtönbüntetést kiszabva. 1956-ra elkészítette Confederatio című írását, amelyben az emberi jogok és a békés együttélés alapján létrehozott román–magyar államalakulat kialakítását javasolta. Ennek elérését felkelés útján gondolta elérni, amelyet először 1956 nyarára terveztek, de nem sikerült megfelelően előkészíteniük, így az újabb fellépésre már a magyar forradalom kitörése után került volna sor, azonban ez a kísérlet is kudarcra volt ítélve. Az ellene indított eljárás ítéletét 1958. május 30-án hozták meg. Tíz személyt halálra, öt személyt életfogytiglanra, a többieket nyolc és huszonöt év közötti börtönbüntetéssel sújtották. A halálraítélteket, köztük Szoboszlay Aladárt, Temesváron golyó által végezték ki 1958. szeptember 1-jén.
