Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1958. Megjelenik a Párttörténeti Intézet kötete
hatalmak” világméretű meggyengülését jelezték. Ez a befolyásvesztés vezette el a nyugati nagyhatalmakat ahhoz a felismeréshez, hogy az eltolódó erőegyensúly visszaállítása érdekében az eszközök széles skáláját felhasználva felkeléseket kell szervezniük a szocialista országokban, köztük Lengyelországban és Magyarországon. A második, a szerző feltüntetése nélkül megjelentetett tanulmány – Az imperialisták kém- és diverziós tevékenysége – ellenforradalmi szervezkedések a Magyar Népköztársaság ellen – lényegében egyenes folytatása az első tanulmánynak. A dolgozat abból az akkoriban axiómaként kezelt tételből indul ki, hogy az imperialistákat és hazai segítőiket az osztályérdekük köti össze, ezért közös céljuk, hogy megdöntsék a szocialista államrendet, és visszaállítsák a kapitalizmust. Ennek érdekében kiterjedt kémhálózatot építettek ki, és hírszerző tevékenységet folytattak. Az október 23-i események tárgyalásakor előkerül a közismert toposz, miszerint a megtévesztett diákság közé vegyült ellenforradalmárok előre kidolgozott terv szerint hajtottak végre fegyveres támadásokat kijelölt célpontok ellen. A kötet tanulmányai közül ez a leginkább propagandaszerű írás, bővelkedik a Rákosi-rendszerben használt szófordulatokban. Szintén Jemnitz jegyzi A magyar emigráció politi kája című tanulmányt, amely a sokszínű emigráció főbb szervezeteit, irányzatait veszi sorra, és rámutat arra, hogy bár az emigráns csoportokat nem csak a magukkal vitt ellentéteik osztják meg, de hatással van rájuk a befogadó ország Magyarországgal kapcsolatos külpolitikája is, egységbe kovácsolja őket a kommunizmus-ellenesség és a restauráció iránti igény. A szerző az ellenforradalom ideológiai előkészítésének látja az emigráció „lélektani hadviselésként” leírt taktikáját, amely hosszútávon, a kommunizmus belső ellentéteit kihasználva lazítaná fel a rendszert. Nonn György egykori legfőbb ügyész írta – „Vadai György” álnéven – A Szabad Európa Rádió szerepe a magyarországi ellenforradalomban című tanulmányt. Nonn ebben az 84 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1958 Betlen Oszkár (1909–1969) A polgári iskola elvégzése után villanyszerelő szakmát tanult. 1929-ben tagja lett a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének (KIMSZ). Moszkvában elvégezte a Kommunista Ifjúsági Internacionálé képzését. Hazatérése után, 1931-ben a KIMSZ titkárságának tagjává választották és az Ifjú Proletár című lap szerkesztője lett. Még ugyanebben az évben másodszor letartóztatták, és nyolc hónapot töltött börtönben. 1932 februárjában kitoloncolták Csehszlovákiába. Itt a Csehszlovák Kommunista Párt Ifjúsági Szövetségének titkára és a párt országos vezetőségének tagja lett. Küldöttként vett részt 1935-ben a Kommunista Ifjúsági Internacionálé világkongresszusán, 1936-ban a Magyar Fiatalok Szövetségének titkára lett, illetve szerkesztője a Magyar Nap című újságnak. A német megszállás alatt a Gestapo elfogta és deportálta, a háború végéig Dachauban, Buchenwaldban és Auschwitzban is raboskodott. 1946-tól a Szabad Nép munkatársa, 1951 és 1954 között a lap főszerkesztője, 1954 és 1956 között a Tartós békéért, népi demokráciáért! című bukaresti lap magyar kiadásának szerkesztője volt, 1956-ban pedig visszatért a Szabad Nép hez, ahol az újság főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. 1951 és 1956 között a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének póttagja volt. 1957-tól a Párttörténeti Intézet munkatársa lett, ahol részt vett a Fehér könyvek szerkesztésében, illetve szerkesztője és társszerzője volt az 1958-ban megjelent Ellenforradalom Magyarországon 1956 – Tanulmányok című kötetnek. 1968-ban szerezte meg a történelemtudományok kandidátusa fokozatot, fő kutatási területe a Kommunista Internacionálé története volt.
