Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1957. A Fehér könyvek megjelenése
1957. A Fehér könyvek megjelenése Az 1956-os forradalom leverését követően felálló új magyar vezetés nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy saját legitimációjának alapjait megteremtse. Ennek sarokpontját jelentette az 1956-tal kapcsolatos hivatalos álláspont megjelenítése és elfogadtatása. Annak érdekében, hogy ez gyorsan és hatékonyan történhessen, átszervezték a sajtó és a tömegtájékoztatás működését. Az Ideiglenes Intéző Bizottság 1956. november 23-i ülésén tárgyalták a sajtó és a rádió megerősítésével kapcsolatos ügyeket. Az ülésen egyebek mellett döntés született a Minisztertanács Tájékoztatási és Sajtó Irodájának megszervezéséről, amelynek vezetésével a Szirmai Istvánt bízták meg. Szirmai látta el egyben a sajtó, a rádió és a Magyar Távirati Iroda politikai felügyeletét is.1 A Hivatal megszervezéséről szóló határozatot a kormány az 1956. december 13-i ülésén fogadta el.2 A meghozott döntések biztosították, hogy valamennyi tömegtájékoztatási csatornán kizárólag a kormány és a párt álláspontja jelenhessen meg. A forradalom kapcsán kifejtett erőteljes propagandatevékenység rányomta bélyegét az időszakra, és mind szóhasználatában, mind felépítettségében sematikussá tette a forradalom értékelésével foglalkozó korabeli írásokat, beszédeket. A témában megszólaló politikusok, párthű értelmiségiek, újságírók mondanivalójának hangvétele nem a későbbi, konszolidálódott Kádár-korszakban megszokott stílust tükrözi, sokkal inkább azt a keményebb fogalmazásmódot, amelyet nem kis részben az 1956 és 1957 között kiadott, Fehér könyvekként ismertté vált kötetek alapoztak meg. Az eredetileg négykötetes, Szirmai vezette Tájékoztatási Hivatal kiadásában megjelent propagandakiadvány-sorozat Ellenforradalmi erők a magyar októberi esemé nyekben címmel látott napvilágot abból a célból, hogy bemutassa a kormány és a párt hivatalos álláspontját a forradalommal kapcsolatban. A későbbiekben további, hasonló indíttatású kötetek is megjelentek. Ilyenek voltak a Nagy Imre perével foglalkozó, 1958-ban megjelent Nagy Imre és bűntársai ellenforradalmi össze esküvése, a megyei eseményeket összegyűjtő Az ellen forradalom Szabolcs-Szatmárban: megyei fehér könyv, a Fehér könyv az ellenforradalom Veszprém megyei ténykedéséről, Az ellenforradalom Baranyában vagy az Ez történt Vas megyében. Közös jellemzőjük a párt- és államve zetés ellenforradalmi narratívájának propagandisztikus elemekkel történő erősítése, amit az tett szükségessé, hogy a társadalom jelentős részének közvetlen tapasztalatai és véleménye nem esett egybe azzal, amit a politikai vezetés láttatni szeretett volna – „a tények és az emberek tapasztalatai nem beszéltek önmagukért – nem beszéltek az MSZMP Kádár-párti vezetéséért”. 3 A kötetek több célt szolgáltak. Elősegítették az új vezetés pozíciójának stabilizálódását, forrásanyagot és értelmezési kereteket biztosítottak a sajtó, az egyéb tömegtájékoztatási felületek és a propaganda számára, valamint megerősítették a párttagokat a forradalom leverésének helyességében. Jelentős szerepük volt a külföldre irányuló propagandatevékenységben is, amelynek ebben az időszakban az MTI és a rádió mellett4 a legfőbb eszközét a Fehér könyvek jelentették. A külpolitikai propa ganda szerepe a forradalom ügyének ENSZ közgyűlése 78 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1957
