Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1957. december 25. „Jószándékú, szolid, finom” – Bemutatják az Éjfélkor című filmet
konfliktusnak a kiváltójaként, amelyben a két ember kapcsolata az eltérő származás és az eltérő gondolkozásmód, valamint az ezekből fakadó osztálykülönbség miatt végül szakításhoz vezet. „Ezen az éjféli órán dönteni kell. A mérleg egyik serpenyőjén a szerelem, ez a lobogó, áldozatok árán kivívott szerelem. A másikon pedig minden más: a haza, a hivatás, János egész világa. És végül is ez az erősebb. Viki egyedül megy el.”4 A főszereplők végső döntésében a kommunista rendszer által ideológiai alapon felosztott társadalom képe jelenik meg: a származásból fakadó különbség, és a menni vagy maradni kérdése.5 A kritikusok szemében pedig János, a Kádár-rendszer ideológiája mentén megalkotott „jó polgár” jól dönt, végül marad. „Marad, mert mégiscsak magyar színész, aki egyetlen más nyelven se tudná felidézni Vörösmarty, Petőfi és Arany költészetének ízeit. A hazaszeretetnek felsorolhatatlanul sokfélék az érvei. Ki-ki a magáéval helyettesítheti azt, amit a színész ily módon, a legnyomósabb érvek egyikével fogalmazott meg.” 6 Az Éjfélkor korabeli fogadtatása ellentmondásos volt, a kritikák egyrészről elismerően szóltak a megjelenő szerelmi drámáról. Bán Róbert kritikájában egyér telműen megfogalmazza: „[...] hiányoljuk a művészi következetességet is. Az, hogy író és rendező az októberi események ábrázolásában egy, a film addigi eszközeitől eltérő szimbolikába csap át – hogy a cselekményesség helyébe a párbeszédek lépnek – bizonyos bizonytalanságot, tétovázást jelez. Igaz, ez a film az első, mely hozzányúlt ehhez a témakörhöz. Gyengeségei bizonnyal ebből is adódnak. [...] Nagy az érdeklődés a nézőkben is a közelmúltat idéző alkotások iránt s ez joggal lehet biztatás azok számára, akik követni fogják azt az utat.”7 Bár dicsérték az alkotói szándékot, amellyel a kényes és aktuális témához nyúltak, hiányolták az „ellenforradalommal” kapcsolatos bátrabb és egyértelműbb fogalmazást. Kürti László szavaival élve: „Ha jelzőkkel akarnám értékelni a filmet, a következőket mondanám: jószándékú, szolid, finom.” 8 1956 évtizedeken át érinthetetlen, nemlétező téma volt, kevés kivétellel a nyolcvanas évekig szó sem eshetett róla.9 Révész filmje mégis e kevés kivétel egyike, amely bár óvatosan manőverezve, de a forradalom társadalmi hatásaira reflektált. Míg a Szabad Európa Rádió azoknak sugárzott műsort, akik másként gondolkodtak, Révész azoknak rendezett filmet, akik itthon maradtak, hiszen a „menni vagy maradni” kérdése az Éjfélkor bemuta tása idején, 1957-ben már eldőlt.10 A határok lezárultak. Viki és János története is erre a történeti-társadalmi kérdésre világít rá a filmművészet lencséjén keresztül. 76 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1957 Révész György (1927–2003) Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, az 1945 utáni magyar filmipar egyik meghatározó alakja. 1945 és 1948 között végezte tanulmányait a Szakszervezeti Filmiskolában. 1948-tól 1950-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola, 1945 és 1950 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt. 1946-tól dolgozott a filmszakmában, Fábri Zoltán, Máriássy Félix és Keleti Márton mellett dolgozott dramaturgként és rendezőasszisztensként, 1954-től a Mafilm rendezőjeként működött. 1954–1987 között 25 nagyjátékfilmet rendezett, de mellette forgatott dokumentumfilmet, tévéfilmet és forgatókönyvet is írt. Alkotásai közül kiemelendő: 2x2 néha 5 (1954) , Éjfélkor (1957) Hogy állunk fiatalember (1963) , Utazás a koponyám körül (1970), A Pendragon legenda (1974), Akli Miklós (1986).
