Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1957. december 25. „Jószándékú, szolid, finom” – Bemutatják az Éjfélkor című filmet
1957. december 25. „Jószándékú, szolid, finom ” Bemutatják az Éjfélkor című filmet Az elmúlt néhány évtizedben számos olyan film jelent meg, amely az 1956-os forradalmat, annak politikai és társadalmi hatásait dolgozta fel. Gondoljunk csak Gothár Péter és Bereményi Géza kultuszfilmjére, a Megáll az időre (1982), az Eperjes Károly és Pogány Judit főszereplésével készült Eldorádó ra (1988) vagy a kétezres évektől megjelenő, az eseményeket direktebben, nem kifejezetten a magánéleti kríziseken keresztül bemutató alkotásokra. A Kádár-rendszer kiépülésekor az 1956-os események megtorlása mellett a konszolidációra is törekedett. Az új rendszer megszilárdításának eszköze – a megtorlást kiszolgáló állambiztonsági szervek mellett – a sajtó és a kultúra volt. Más művészeti tevékenységek mellett kivált a filmművészetet, a tömegeket gyorsan és hatékonyan elérő filmipart igyekezett a konszolidáció nevében a saját szolgálatába állítani. Az újonnan átszervezett magyar filmiparnak, éppúgy, mint a hivatalos kultúrpolitikának, „az emberek gondolkozásának szocialista átformálása” volt a célja. Ennek szellemében a forradalom után egy évvel már tizenöt játékfilm készült, amely évekig rekordmennyiségnek számított a hazai filmiparban. A szocialista átformálás jegyében az elkészült tizenöt filmből még ugyanabban az évben többet betiltottak (például: Nagyrozsdási eset , Keserű igazság, Eltüsszentett birodalom), míg másokat újravágattak vagy egyes részek újraforgatására adtak utasítást. Az indexre került alkotások csak a nyolcvanas években kerülhettek a közönség elé, az Eltüsszentett birodalom még ennél is később, az első szabad választások után. 1 E filmes hangulat közepette született meg a magyar filmtörténet és az 1956-os események társadalmi feldolgozásának egyik fontos mérföldköve, Révész György Éjfélkor (eredeti címe: Éjféli harangszó ) című filmje, amelynek bemutatóját 1957 decemberében, bő egy évvel az ötvenhatos eseményeket követően tartották. A történet „[...] alig egy esztendeje játszódik az ellenforradalmi vihartól megtépázott, hörgő-ziháló Budapesten”.2 Az alkotók az ’56 után nagyon is aktuális társadalmi kérdést, a kivándorlás problémakörét egy szerelmi drámába csomagolták. Az Éjfélkor nem rész letezi az ötvenhatos események okait, s kivált nem politikai körülményeit, ezáltal nem ábrázolja az őszi harcokat sem. A két főszereplőt, Dékány Vikit (Ruttkai Éva) és Károlyi Jánost (Gábor Miklós) „távol tartja” az eseményektől, mégis általuk, az ő magánéleti problémájukon keresztül érzékelteti a korszak társadalmi és ezzel szorosan összefüggő politikai problémáit, a forradalom utáni tömeges „disszidálás” jelenségét, a menni vagy maradni kérdéskörét. Ma már köztudott, hogy a forradalmat követő hónapokban Magyarországról több mint 200 000-en vándoroltak ki. Az okok között szerepelt a félelem a forradalomban való részvétel miatti megtorlástól, de a szabadabb élet és jobb megélhetés reménye is. A cselekmény alapját tehát Viki és János közös életének egyik fordulópontja adja. 1956 szilveszterén a friss házaspár sietve csomagol, várják a teherautót és még egy utolsó telefont Nyugatról. Emlékeik közt válogatva idézik fel közös múltjukat.3 Miközben a 74 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1957
