Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1957. május 1. A MUK, HUKUK és az MSZMP 1957. május 1-jei nagygyűlése
budapesti külképviselet és a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok vezetője is. A felvonulók délelőtt tíz óra előtt indultak meg a nagygyűlés színhelye felé, ahova 11 órakor, előre meghatározott sorrendben, öt oszlopba fejlődve érkeztek meg.9 A téren ott voltak a párt és a kormány vezetői is: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor is. Kádár János a kerület egykori titkáraként, akkor már párt vezetőként, az angyalföldi (XIII. kerületi) munkásokkal együtt vonult a térre.10 Ezáltal Kádár János egy „elérhető”, a munká sokkal beszélgető, hozzájuk hasonló személyt testesített meg. A rendezvény kuriózuma volt – sok egyéb mellett –, hogy ekkor indult el a nagygyűlést élőben közvetítő Magyar Televízió műsorsugárzása is. A nagygyűlés kezdetén felcsendült a Himnusz , ezt követően pedig az ünnepi eleményen helyet foglalók közül Marosán György, a Budapesti Pártbizottság Ideiglenes Intéző Bizottságának elnöke nyitotta meg az eseményt: „Mai gyűlésünk szónoka: Kádár János. Mielőtt átadnám a szót Kádár elvtársnak, [...] engedjék meg, hogy egy-két szót ejtsek itt róla. [...] A magyar munkásmozgalomnak szerencséje, hogy vezetője az októberi események alatt Kádár elvtárs volt. Ő volt az a kommunista, aki maga köré gyűjtötte a szétesett párt kommunista derékhadát. [...] Minket nem lehetett letéríteni a helyes útról. Bizalmat adtunk Kádár elvtársnak, mert tudjuk, hogy bízik benne a munkásosztály és a magyar nép is.” 11 Kádár János beszéde a párt ideológiai irányvonalának, programjának és az ’56-os forradalomhoz fűződő viszonyának tisztázása volt. Határozottan kijelentette azt, amely végül Pozsgay 1989-es rádióinterjúáig a hivatalos pártpolitika és kommunikáció alapja volt, miszerint az ősszel történtek ellenforradalomnak, az abban résztvevők pedig ellenforradalmároknak, a nép ellenségeinek minősülnek. Mint mondta: „Az 1956 októberi események menetében a fasiszta magyar burzsoázia, amely egyrészről az ellenforradalom posványába süllyedt áruló Nagy Imre-csoporttal, másrészről az amerikai nagytőke által vezetett nemzetközi imperializmussal szövetkezett, megdöntéssel fenyegette a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjét. Halálos 72 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1957 Marosán György (1908–1992) Kommunista politikus, az MSZMP tagja, eredeti foglalkozása péksegéd. Fiatal korában csatlakozott a munkásmozgalomhoz, 1927-től a Szociáldemokrata Párt, 1941-től annak fővárosi vezetőségének tagja. 1944-ben, a német megszállást követően letartóztatták és internálták. A háború után, 1945–1947 között az MSZDP vezető titkára. 1948–1949 között az MDP Budapesti Pártbizottságának első titkára, majd 1949–1950 között könnyűipari miniszter. 1950 nyarán az ÁVH őrizetbe vette, ugyanebben az évben halálra ítélik, végül tárgyalás nélkül életfogytiglani börtönre enyhítik büntetését. 1956 tavaszán szabadul, júliusban a Politikai Bizottság tagjává választják, majd a Minisztertanács elnökhelyettese. Az 1956-os forradalom idején nemcsak az egyetemisták (MEFESZ) tüntetésének azonnali betiltását követeli, hanem azt is, hogy adjanak ki tűzparancsot. A Nagy Imre-kormányból kihagyva, Marosán a szovjet támogatást élvező Kádár János oldalára áll és tagja lesz kormányának, illetve az átalakult kommu nista párt, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának is. 1957-től a Központi Bizottság (KB) adminisztratív titkára, majd a Budapesti Pártbizottság Ideiglenes Intéző Bizottságának elnöke és a Budapesti Pártbizottság titkára. 1957–1960 között államminiszter. 1962-ben a Központi Bizottság visszahívja a Politikai Bizottságból, elveszik titkári posztját, majd a Központi Bizottságból is kizárják. 1965-ben kilép a pártból, 1972-ben pedig ismét visszalép. 1989-ben ellenezte, hogy feloszlassák az MSZMP-t, nem lépett be az akkor alakult MSZP-be sem.
