Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1957. február 17. A Munkásőrség megalakítása
értékelték. Olyannak, amely „hozta” az elvárásokat. 11 Marosán György államminiszter 1957. március végi egy csepeli munkásgyűlésen tartott beszédében kitért a Munkásőrségre, akiknek szerepe volt abban, hogy „a híres MÚK kudarcba fulladt. A kormány a jövőben is keményen visszaüt, bárhol is jelentkezne a fasiszta banda!”12 Vagy ahogy Kádár János fogalmazott a lening rádi Kirov Gyárban elhangzott beszédében, 1957 márciusában: „Mi szerveztünk új katonai ezredeket, karhatalmi ezredeket és önkéntes munkásgárda zászlóaljakat a forradalmárokból – és e zek ütik az ellen séget! [...] és az ellenforradalom szétvert erői mozdulni sem mertek.” 13 Az ezt követő mintegy három évtizedben a Munkásőrség töretlenül működött tovább, és elválaszthatatlan része lett a Kádár-rendszernek. Nem véletlen, hogy az Ellenzéki Kerekasztal egyik fő követelése volt az akkor is több tízezres létszámú, fegyveres, a munkahelyeken jelenlévő, kiemelt rendezvényeken – így a korábbi március 15-éken – rendfenntartó feladatokat ellátó párthadsereg feloszlatása. Természetes félelem volt, hogy a szervezet felléphet a változást akarók ellen. Az MSZMP ugyanakkor nem járult hozzá a jogutód nélküli feloszlatáshoz, így a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain nem sikerült kompromisszumra jutni ez ügyben. 14 A tárgyalásokat lezáró megállapodást követően az SZDSZ bejelentette, hogy a nem rendezett, négy alapvető kérdésben15 népszavazást kezdeményeznek. Az 1989. november 26-án megtartott első országos népszava zásban résztvevők 94,94%-a helyeselte a Munkásőrség felszámolását. A testület megszüntetéséről az 1989. október 21-én hatályba lépett 1989. évi XXX. törvény rendelkezett. A jogszabály szerint 1989. december 31-ig kellett intézkedni a Munkásőrség hivatásos és polgári állománya helyzetének rendezéséről, haditechnikai eszközeinek a Magyar Néphadsereg részére történő átadásáról, egyéb vagyona megfelelő hasznosításáról. 16 JUHÁSZ-PINTÉR P ÁL 68 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1957 Halas Lajos (1910–1993) Mezőgazdasági munkásként dolgozott. 1930-ban belépett az illegális Kommunista Pártba. 1944-ben csatlakozott a fegyveres ellenállási mozgalomhoz. A Magyar Kommunista Párttól 1946-ban megbízást kapott a párt Rendező Gárdájának megszervezésére és vezetésére. A szervezet létszáma 1947-ben már elérte a húszezret. Ennek három évig volt a parancsnoka, ezt követően tiszti iskolába küldték, a gárdát pedig feloszlatták. Alezredesi rendfokozatának megszerzése után az ötvenes években számos pozíciót töltött be a hadseregben. Az 1956-os forradalom leverése után belépett az MSZMP-be. Megbízást kapott egy közvetlen pártirányítás alatt álló milícia megszervezésére, amelynek eredményeként 1957-ben megalakult a Munkásőrség. A szervezőmunka igen gyorsan és hatékonyan ment végbe. Létszáma évekig vetekedett a Magyar Néphadseregével, de a hatvanas évek végére a 120 ezresre duzzasztott haderőnek is a felét, mintegy 60 ezer főt tett ki az állománya. 1962-ig a szervezet országos parancsnoka, ezt követően nyugdíjazták. 1962 és 1966 között az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt.
