Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1956. december 28. „Gond és hitvallás”. A Magyar Írók Szövetségének taggyűlése
61 1971 1967 1981 1972 1969 1983 Áron ez alkalommal olvasta fel az általa fogalmazott, Gond és hitvallás című, az Írószövetség nevében írt nyilatkozatot, amely kellő ünnepélyességgel, ugyanakkor példátlan határozottsággal állt ki a szabadságharc követelései mellett: „Itt állunk az októberi szabadságharc véres halmán, melyet egy nép reménye ostromol. Ha egy évtizedre visszatekintünk erről a halomról, szenvedőnek és várakozónak látjuk a népet. Szenvedett, mert korának eszméit, melyeket tíz év előtt reménnyel üdvözölt, idegen formában és zsarnoki módon akarták életévé tenni. [...] Szenvedő és igaztalan sorsában gyógyulásra áhítva vágyakozott, s nemzetté lenni sóvárgott. [...] a munkásosztály, a parasztság és a java értelmiség híve volt és változatlanul híve a demokráciának és a társadalmi szocializmus vívmányainak, melyeket nem elsorvasztani akart, hanem élővé tenni inkább. Élővé tenni, azaz a maga magyar testéhez szabni és nemzeti hagyományaink Tamási Áron és Féja Géza írók 1962-ben. Fotó: Fortepan / Hunyady József adományozó, képszám 106469.
