Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1956. december 11. A megtorlás perei
Az ítéletek során mindezek fényében a párt politikai akarata, vagyis a szocialista törvényesség érvényesült, a politikusok, és nem a bíróság döntötte el, ki számít megrögzött és tudatos ellenforradalmárnak és ki megtévedt dolgozónak. Ezen mérlegelésben kulcsszerepe volt az illető származásának, vagyis továbbra is folytatódott az osztálybíráskodás. Ezen kérdés eldöntésére megyénként létrehoztak egy bizottságot, ami a megyei párttitkárból, a megyei rendőrkapitányból, valamint a megyei bíróság és ügyészség vezetőjéből állt. A testületnek jogában állt felülvizsgálni a vádiratokat(!), így a megyei párttitkár révén megvalósulhatott a perek közvetlen politikai befolyásolása. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsán bevezették továbbá azt a jogi anomáliát is, hogy az enyhítésért való fellebbezést követően is súlyosbítható lett az ítélet. A legtöbb esetben elvárták a nyilvánosság kizárását, és a perek különböző mértékben, de továbbra is tartalmaztak koncepciós elemeket. 14 A megtorlás során nemcsak a fegyveres harcokban részt vevők, hanem a forradalom közigazgatásában szerepet vállalók, vagyis a forradalmi bizottságok, nemzetőrségek és munkástanácsok vezetői, a lázadó és a forradalmárok mellé állt kommunisták, az értelmiség forradalmi követeléseket támogató tagjai, írók, újságírók, tudósok ellen is pereket indítottak. Az első statáriális bíróság előtt lezajlott perek engedély nélküli fegyverbirtoklásért indultak, s a legtöbb esetben halálos ítélettel zárultak. Az első kivégzésekre már 1956 decemberében sor került. A fegyveres felkelők ellen indított perek is a kíméletlen megtorlást szolgálták. A Széna tériek közül Rusznyák László és társai perében 17 emberből 5-öt ítéltek halálra, valamint más perekben Szabó Jánost, Dudás Józsefet és Fónay Jenőt. 15 A Corvin közi felkelők közül a Fáncsik György és társai elleni perben 9 vádlottból 4-et, Wittner Mária és 8 társa közül 3 embert, míg egy harmadik perben Iván Kovács Lászlót ítélték halálra. A Tűzoltó utcaiak esetében 17 vádlottból Szirmai Ottót és Angyal Istvánt végezték ki. A Thököly úti Futó János perében a 24 vádlottból 11-re, a Baross téri Herczeg Benjámin és 7 vádlott-társa közül 3-ra mondták ki a halálos ítéletet. Az újpesti forradalmár Kósa Pál és társai perében a 23 vádlottból 7-et, míg a csepeliek két legnagyobb perében Kőrösi Sándor és társai, valamint Szente Károly és társai esetében 26 vádlottból 10-et ítéltek halálra. A fegyveres felkelők közül utolsóként, 1961-ben a Baross utcai csoport tagja, Nickelsburg László fizetett életével a fegyveres harcokban való részvételért. 16 A legkomolyabban megszervezett fegyveres ellenállást, a Juta-dombi harcokat a Mecséri János és társai elleni perben torolták meg. Itt az 52 vádlott közül 11 embert ítéltek halálra, amit 7 esetben végre is hajtottak. Hasonlóan keményen torolták meg a népítéleteket is, a Köztársaság téri gyilkosságokért a Galgóczi Zoltán és társai perében a 8 vádlottból 7-et, a miskolci Balázs Géza és társai esetében a 21 vádlottból 8-at, míg a mosonmagyaróvári Földes Gábor és társai esetében 13 vádlottból 7-et ítéltek halálra. 17 De nemcsak a fegyveres harcokban vagy népítéletekben részt vettek fizettek életükkel, hanem több esetben a forradalmi bizottságok nép által választott, köztiszteletben álló vezetői is, akik igyekeztek megfékezni az indulatokat. Így Brusznyai Árpád középiskolai tanár, a Veszprém megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnöke, akit szervezkedésért ítéltek halálra. Továbbá Szobonya Zoltán ügyvédjelölt, aki Jánoshalmán a helyi forradalmi bizottság vezetője volt, de hasonló sorsa lett Tihanyi Árpád győri tanárnak is. (Szigethy Attila, a Győri Nemzeti Tanács elnöke még a tárgyalás előtt öngyilkosságba menekült.) 18 56 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1956
