Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1956. december 10. Az 1956-os emigráció szervezeteinek létrejötte
48 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1956 1956. december 10. Az 1956-os emigráció szervezeteinek létrejötte Már az 1956-os forradalom kitörését követően jelentős tömegek indultak el az osztrák és a jugoszláv határ felé, az áradat a forradalom november 4-ei leverését követően pedig egyre fokozódott. Az emigránsok között voltak, akik ha tehették volna, már a forradalom előtt elhagyják az országot, mások a forradalomban való részvételük miatt tartottak a megtorlástól, s sokan voltak olyanok is, akik a továbbtanulás vagy a jobb, szabadabb, diktatúra nélküli élet reményében távoztak. 1956. január 1-je és október 27-e között 1.021 fő, október 28-a és 31-e között 780 fő, november 1-je és 30-a között 113.810 fő, decemberben 49.750 fő, 1957. januárban 12.862 fő, februárban 1.149 fő, március 1-je és december 31-e között pedig már csak 1.635 fő érkezett Ausztriába.1 A menekültek száma 1956. november 23-án érte el a csúcsot, akkor egy nap alatt 8.537-en lépték át az osztrák határt. Egy 1958. áprilisi adat szerint ebben az időszakban összesen 180.288 magyar érkezett Ausztriába. 2 Az emigrálni szándékozók nemcsak Ausztriába mentek, több ezren Jugoszlávia felé hagyták el az országot. Ide 1956. október 23-a és 1957. december 31-e között 19.851 magyar érkezett. Közülük 16.017-en valamely harmadik befogadó ország irányába távoztak, míg 2.766-an visszatértek Magyarországra. 3 Az összesen közel 200 ezer fős emberveszteség komoly terhet jelentett Magyarországnak, hiszen nagyon sok fiatal korú, aktív dolgozó, köztük értelmiségiek és képzett szakmunkások hagyták el az országot. Az Ausztriába érkező magyar menekülteknek összesen 257 tábort állítottak fel. Ellátásukat az osztrák kormány mellett az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, az USA, a Vöröskereszt és rengeteg egyéb szervezet és magánszemély is segítette. A táborok többsége 1957-ben fokozatosan kiürült, mivel több ország is jelentkezett a menekültek befogadására. Egy 1957. június 17-i statisztika szerint 32.932-en az USA-ban, 21.400-an Kanadában, 20.533-an Nagy-Britanniában, 11.671-en Németországban, 10.348-an Svájcban, 9.378-an Franciaországban, 7.767-en Ausztráliában telepedtek le. Emellett Svédország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Izrael, Dél-Afrika, Dánia, Norvégia és 1000 fő alatti számban további 20 állam fogadott be magyarokat. 4 Viszont nem zajlott minden zökkenőmentesen, mivel még 1958 januárjában is 18.959-en voltak Ausztriában, akik befogadásukra vártak. 5 Az emigráció lehetősége 1957 elején ért véget, mivel az osztrák kormány január 15-én lezárta Ausztria határait, Magyarország pedig elkezdte visszatelepíteni az 1956 nyarán felszedett aknazárat. 6 A Nyugat-Európába és Amerikába érkezett magyarokat már várták az 1945-ben és 1947-ben emigráltak, s minden politikai csoport saját erősödését remélte az újonnan érkezettek csatlakozásától. A korábbi emigránsoknak ekkorra már kialakult az intézményrendszere, legfontosabb képviseleti szerve az 1947. november 15-én megalakult Magyar Nemzeti Bizottmány volt. A szervezet elnökének Varga Bélát, míg alelnökének Nagy
