Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1956. november 4. Sztrájkok, tüntetések, sortüzek – az ellenállás formái és hatalmi reakciók november 4. után
Jegyzetek 1 Kádár János miniszterelnök Tatabányán. Népszabadság , 1956. december 1. 1. 2 Tóth Eszter Zsófia: A Csepel Vas- és Fémművek Munkástanácsainak története. Múltunk, 1999/4, 178. 3 Rákóczi Rozália: 1956-os röplapok. Hadtörténelmi Közlemények, 2006/3, 893. 4 Élünk, 1956/6, 1. 5 Bándi László: Veszprém emlékjelei 2006. Veszprémi Szemle , 2011/1–4, 60. 6 Asszonyok kései vallomásai. Fejér Megyei Hírlap , 2008. december 13. 15. 7 „Politikai munka”. Zalai Hírlap , 2006. október 21. 5. 8 Tóth Eszter Zsófia: „Mosolyogtak ránk és szánkba adták a jelszavakat”. Nők 1956-ban. Limes , 2006/4, 72–91., illetve Sortüzek 1956 . Szerk. Kahler Frigyes. Lakitelek, Antológia, 1993, 26–30. 9 Több sortűz esetében máig sem tisztázott a halálos áldozatok és sebesültek pontos száma. A halálos áldozatokat is követelő sortüzekről ezt követően közel 40 éven át az MSZMP azt a hamis állítást igyekezett elterjeszteni, hogy a karhatalom csak azért lőtt a tömegre, mert a tüntetők nyitottak tüzet rájuk, ami egyik esetben sem állta meg a helyét. A sortüzekért nem az összegyűlt emberek, hanem a november 5-én Uszta Gyula irányításával létrehozott öt fős Katonai Tanács tagjai Gyurkó Lajos, Ilku Pál, Ugrai Ferenc és Kovács Imre, valamint a november 7-én létrehozott és Münnich Ferenc vezetésével megalakult Fegyveres Erők Minisztériuma volt politikailag felelős.23 S csak azért nem került sor már korábban a sztrájkoló, illetve tüntető emberek feloszlatására, mert az új karhatalom, az ún. pufajkások december elejére lettek bevethetőek. Az események alaposabb vizsgálatára csak a rendszerváltoztatást követően kerülhetett sor, először a legtöbb vidéki áldozatot követelő mosonmagyaróvári és salgótarjáni sortűz esetében hallgatták meg a szemtanúkat, tartottak nyilvános beszélgetéseket és születtek meg az első kiadványok. A sortüzek vizsgálatával ezt követően az 1993. január 21. és 1995. január 1. között Kahler Frigyes vezetésével működött Történelmi Tényfeltáró Bizottság foglalkozott. Kutatásaik eredményét három jelentésben foglalták össze. Ezek következtében indulhattak perek az egykori elkövetők ellen, miután a nemzetközi jogra való hivatkozással kimondták azt, hogy az emberiség elleni bűncselekmények nem évülhetnek el. Napjainkig 40 ügyben indítottak bírósági eljárást, melyből 8 jutott el a vádemelésig, végül az egri és a Nyugati téri sortűz ügyében felmentették a vádlottakat. A mosonmagyaróvári, Kossuth téri, tiszakécskei és kecskeméti sortűz esetében bár elítélték a vádlottakat, de mindannyiuk büntetésének végrehajtását felfüggesztették. A sortüzekért csak 4-en kaptak letöltendő szabadságvesztés büntetést, hárman a salgótarjáni és egy fő pedig a tatai sortűz kapcsán.24 A megtorlásért felelős politi kusok közül pedig egyedül Biszku Béla, volt belügy miniszter ellen indítottak pert, ami évekig elhúzódott, s halála miatt már nem került sor a másodfokú ítélet meghozatalára. MARSCHAL ADRIENN 32 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1956
