Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
2012. január 1. 1956 az új Alaptörvényben
büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról, valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről szóló 2011. évi CCX. törvénnyel teljesedtek ki.” 4 A preambulum sok vitát kiváltó szövegrésze nem ismeri el az 1949. évi (kommunista) alkotmányt, egy mondatban kifejezve annak érvénytelenségét. Ennek magyarázata a szöveg műfaja, amely nem pusztán jogi kodifikációs célokat szolgál, hanem egy nemzeti közösség polgárainak számára próbál közérthető módon alapértékeket közvetíteni, célja a nemzeti egyetértés megteremtése világnézeti alapon. Vitatott a szóban forgó mondat vonatkoztatási pontja abban az értelemben, hogy az eredeti intenciója szerint az 1949-ben elfogadott és beiktatott, a regnáló hatalom jogi alapdokumentumára vonatkozik, és explicite nem az 1989-ben a demokratikus normáknak megfelelően átalakított, de 2012. január 1-ig érvényben hagyott alkotmányra. Ezáltal kimondva azt, hogy az állami önrendelkezéstől megfosztott időszakban íródott alkotmány illegitim, hiszen a kommunista diktatúra zsarnoki uralma képezte az alapját, és nem rendelkezett semmilyen demokratikus vagy történelmi legitimitással és a nép általi felhatalmazással. Egyértelmű tehát, hogy nem illeszthető be a magyar alkotmányos hagyományba és „azt tartalmi értelemben kell figyelmen kívül hagyni, hétköznapi értelemben pedig érvénytelennek tekinteni”. 5 A nemzettudat és összetartozás történelmi-szimbolikus eseményei a nemzeti ünnepek, amelyek fő identifikációs csomópontok egy közösség önértelmezésében, ezáltal nemzeti jelképekké válnak az évről-évre való megemlékezések során, amelyek keretében bevésődnek, továbbhagyományozódnak. Az Alaptörvényben való rögzítés tükrözi a közgondolkodás témával kapcsolatos álláspontját és a magyar nemzet történelmének konszenzusos történelmi „csúcspontjait”. Ilyennek mondja Szent István király államalapító tevékenységét és uralkodását, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcot és az 1956-os forradalom és szabadságharcot. Ezen eseményekhez kötött ünnepek és emléknapok a nemzeti közösségi identitás megőrzésének és kifejezésének megkerülhetetlen elemei. Jelenkori szabadságunk kiinduló pontjának tekinti a Nemzeti hitvallás Szent István államalkotó tevé kenysége mellett az 1956-os forradalmat. 6 A Nemzeti hitvallás két időszakot ismer el az 1949. évi XX. tv. hivatalos érvényessége alatt a szabadság fennállására: előszőr is az 1956-os forradalmat, amelyet a rendszerváltás utáni, szabad magyar demokratikus köztársaság előzményeként kezel, továbbá idesorolja az első szabad Országgyűlést, amelyet 1990-ben választottak meg. Ezáltal elismeri a rendszerváltás utáni alkotmányos rendszert. Az alkotmányozó 1956-ot belehelyezi egy alkotmánytörténeti kontextusba, annak ellenére, hogy ekkor nem történt alkotmánymódosítás vagy alkotmányozó tevékenység, ugyanakkor demokratikus politikai elvek szerinti társadalmi működés indult el. 1956 alkotmányozó szempontból előzményként felbukkan az 1990. évi XXVIII. törvény, amely szerint „Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy 1956 szellemének megfelelően mindent megtesz a többpártrendszerű demokrácia, az emberi jogok és a nemzet függetlenségének védelme érdekében.”7 Így a törvény értelme zése szerint a forradalom demokratikus hagyományát az új alkotmányos berendezkedéssel az „első szabad Országgyűlés” valósíthatta meg. 8 Az Alaptörvény az október 23-i dátumhoz történelmileg kizárólag az 1956. évi forradalom és szabadságharc kitörését köti, ezáltal elvonatkoztatva az 1989. október 262 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet
