Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1993. június 27. A Szoborpark
A Park homlokzatával szemben a Sztálin-szobor dísztribünjének másolata áll, amelyen egykor a szovjet pártfőtitkár 8 méteres bronzszobra volt látható az egykori Felvonulási téren, és amelyet az 1956. október 23-án a forradalmi tömeg ledöntött, és csak a megmaradt csizma emlékeztetett a diktátort megjelenítő monumentális emberalakra (ezért is nevezték ezután gúnyosan a Felvonulási teret Csizma térnek).8 A tribün másolat tetején látható csizmáról Eleőd Ákos a következőket írja: „1956-ban, az egyre gyorsuló drámai események folyamatában, október 23. reggelén még nem volt forradalom, estére viszont már »lánggal lobogott«. A kettő között volt, kellett lennie egy pontnak, amely a forradalom születésének pillanata. Ennek állít emléket a Tanú tér keleti oldalán a Sztálin-dísztribün és a Csizma: a Sztálin-dísztribün, amelynek építészeti mementója a diktatúra megalomániájának örök érvényű mauzóleuma, s a Csizma, amely a Tanú tér kontextusában nem szobor-torzó, hanem önmaga is »emlékmű«: a szabadságvágy világszerte ismert és elismert jelképe.” 9 A gyűjteménynek nem elsődleges célja a szobrok, emlékművek és alkotásokon keresztül megidézett események és személyek bemutatása. Elsősorban a kommunizmus történelmi korszakának megidézése, ahol a megrendelt politikai termékek elkészültek. „Ez a park a diktatúráról szól, de abban a pillanatban, amikor ez kimondható, leírható, megépíthető, abban a pillanatban ez a park a demokráciáról szól. Csak a demokrácia képes megadni a lehetőségét, hogy szabadon gondolkozhassunk a diktatúráról vagy éppen a demokráciáról, vagy bármiről.” 10 243 1993 1990 2006 1996 1992 2012 1993 Marx és Engels szobra a Szoborpark bejáratánál. Fotó: Házi Balázs
