Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1992. november 11. A „Jelcin-dosszié”
és az Elnökség által hozott határozatokat, valamint az oda irányuló külügyi, katonai és állambiztonsági jelentéseket tartalmazzák. Ezek a legfelsőbb szovjet vezetés, a bolsevik oligarchia „erős emberei”, köztük Vorosilov, Zsukov, Szerov, Gromiko, Andropov, Mikojan, Szuszlov akkori információiba, dilemmáiba és döntéseibe adnak betekintést, bemutatva az ekkor a Szovjetunióban „vendégeskedő” Rákosi, Gerő, Révai, Hegedüs korabeli beadványait is. Az átadott iratanyag másik, kisebb hányada, mely az Orosz Külügyminisztérium archívumából származik, zömmel Jurij Andropov budapesti követ jelentéseit, valamint Georgij Konsztantyinovics Zsukov marsall a katonai invázió napjaiból származó helyzetjelentéseit tartalmazza. Szakmai szemmel a „Jelcin-dosszié”-ban átadott szovjet forrásanyag a két legfőbb problémája az esetlegesség és a koncepciózus válogatás. Előbbinél egyértelműen az idő jelentette az orosz kutatókra és döntéshozókra jelentő nyomást, lévén Göncz Árpád 1992. október 21-22-én járt Moszkvában, s itt vetette fel – számos más fontos ügy mellett – Jelcinnek a magyar forradalommal kapcsolatos szovjet iratanyagok megismerhetőségének kérdését. A titkosítás alól való feloldás az iratok tanúsága szerint alig pár nappal a budapesti látogatás előtt, 1992. november 6-án történt. E sietség mellett is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a bolsevik éra birodalmi logikáját, s nem kevéssé annak intézmény- és személyi rendszerét megöröklő Oroszországban a kapuőrök továbbra is az előző évtizedek metódusait követték, s tekintettel voltak a regnáló politikai vezetés érdekeire, érzékenységeire és politikai céljaira. A meghatározó, s általánosan értelmezhető mentalitást tekintve azt is figyelembe kell vennünk, hogy az ekkor 149 milliós Orosz Föderáció aligha tekintett egyenrangú félként vagy partnerként a tízmilliós, alig két évvel korábban még a direkt szovjet érdekszférát jelentő keleti blokkba bezárt Magyar Köztársaságra. A teljes átadott iratanyagot megismerő és feldolgozó, azt 1993-ban publikáló magyar kutatók tehát joggal állapították meg, hogy az új orosz vezetés által magyar részre átadott iratanyag fő rendező elve egyfajta szélesebb perspektívájú reprezentáció, s semmiképpen sem a teljesség igénye volt. 3 KÁVÁSSY JÁNOS Jegyzetek 1 Jelcin-látogatás Budapesten: a tolmácsgép nem kért bocsánatot. https://hirado.hu/2017/11/11/ok-szombat-jelcin-latogatas-budapesten-atolmacsgep-nem-kert-bocsanatot/# (Utolsó letöltés: 2021.02.23.) 2 A Novoje Vremja hasábjain megjelent írását azután magyar orgánumok is átvették. 3 A “Jelcin dosszié”. Szovjet dokumentumok 1956-ról. Szerk. Gál Éva – Hegedűs B. András – Litván György – Rainer M. János. Budapest, Századvég Kiadó–1956-os Intézet, 1993. 237 1993 1990 2006 1996 1992 2012 1992